Gáspárdy Sándor (1909-1986)

Hozzászólok
Gáspárdy Sándor (1909-1986)

Festőművész volt. Győr-Sopron megye rajz szakfelügyelője, városunk képzőművészeti életének két évtizeden át szervezője és irányítója, a Soproni Szemle képzőművészeti krónikása.

1909. március 19-én született Orsován. 1928-ban vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István tanítványa volt. 1935-ben kapta meg rajztanárt oklevelét, majd jogi doktorátust szerzett. Hosszú hányattatás után (egy évig katonáskodott, két évig állástalan volt) végül a jászapáti gimnáziumban léphetett katedrára. Az erdélyi részek visszatérése után, 1941-ben a marosvásárhelyi tankerületi főigazgatóságnak lett a titkára, majd Budapesten a szakminisztérium művészeti osztályán dolgozott. 1944-ben újra bevonult, 1945 májusában esett fogságba. Három és félévi hadifogság után tért haza. A nagy felkészültségű fiatal tanárt tanügyi főtanácsossá nevezték ki, s 1949-ben ő lett Győr-Sopron megye általános tanulmányi felügyelője.

1954-ben kötött házasságot Bedy Máriával. Ekkor került Sopronba, ahol nyugdíjba vonulásáig a megye rajz szakfelügyelőjeként működött. Igényes művelője volt az elméleti pedagógiának, módszertani írásait több szaklapban publikálta. Eredményeit a Munka Érdemrend bronz (1955) és ezüst fokozatával (1974) ismerték el.

1957-ben, Ágoston Ernő halála után. Gáspárdy került a soproni művészcsoport élére, majd a Területi Szervezet megalakulásától városi titkárként tartotta a kapcsolatot a székesfehérvári központtal. Neki volt köszönhető, hogy ebben a hálátlan, de létfontosságú szerepkörben - két évtizeden át - hivatott és önzetlen művészorganizátor képviselte a soproni alkotók érdekeit. Lelke és motorja volt a város minden jelentősebb képzőművészeti megmozdulásának, miközben rajzszakkört vezetett, s tehetséges tanítványokat készített fel a főiskolára. Kétévenként megírta a Soproni Szemle számára a város képzőművészeti életének krónikáját. Önzetlen szolgálatáért 1971-ben Lackner Kristóf emlékéremmel tüntették ki.

Viszonylag későn, de annál érettebben jelentkezett mint alkotóművész. Alapos stúdiumok után, kiismerve tehetsége természetrajzát lépett a nagyközönség elé első önálló kiállításával. Ezt követően tucatnyi helyi és országos tárlaton öregbítette jóhírnevét. 1960-ban Székely Bertalan-díjat kapott. 1964-ben a Képzőművészeti Alap tagja lett, 1965-ben elnyerte a megye grafikai díját, 1972-ben pedig megkapta megyénk Művészeti Díját is.

Az országszerte szereplő Gáspárdy leginkább Sopronban volt otthon. Talán azért, mert választott városa a leghívebben idézte vissza számára az elveszett szülőföldet. Ahogy László Gyulának Kőhalmot, úgy neki Orsova emlékét villantotta fel naponta ez a város. Egy kicsit a sorsa volt, hogy ő legyen a soproni veduta megújítója. Gáspárdy képeiről nemcsak a táj és a város arca, hanem a szülőföld lelke tekint vissza a nézőre. Nem követte fenntartás nélkül a soproni iskola hagyományait. „Az első olyan soproni festő, - írta róla Salamon Nándor - aki a múlt és a modern kor törekvéseinek szintézisét kísérelte megteremteni."

Gáspárdy képeit a fölényes mesterségbeli tudás, a felelős műgond, a biztos szerkezet és a lefegyverző színkeverés jellemezte. Vedutáinak tájhumánuma, visszafogott líraisága (Vihar, Vadása-tó, Reggel, Öreg kapu, Sikátor, Hosszú út stb.) a szuverén formanyelv megtalálásáról árulkodik. Gáspárdy a maga útját járta; ezért ment el mosolyogva az évente változó kordivat ideges kapkodásai mellett. Lelke belső bizonyosságából táplálkozott képeinek megszenvedett derűje és érett harmóniája. 1986. március 20-án - kapuvári tárlata megnyitójának örömteli pillanatában érte a halál. 1987-ben már emlékkiállítás jelezte, hogy Sopron nem akarja elfeledni Gáspárdy Sándort.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Gáspárdy Sándor emlékét 2019. február vége óta utca őrzi Sopronban.

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1909
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. március 12.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Az a szerencse ért, hogy általános iskolai éveimben, ő tanította 1-2 évig a rajzot. (felső tagozat)
Élénken él emlékeimben, ahogyan áll mellettem a padomnál és próbálja megértetni a vízfestés technikáját:
"tessék alaposan beáztatni a rajzlapot, majd ebbe a felpuhult, nedves közegbe, cseppentsük bele a festékünket...ezáltal egy nem kontúros, lágy átmenetet kapunk a rajzunkba."
Ez, mondjuk, egy 12 éves diáknak eléggé idegen eljárásnak hatott, de megtanultuk!
Szigorú, de alapos pedagógus képe maradt meg bennem róla...

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, hogy leírtad és ezzel a kis emlékezéssel is tovább tud élni az emléke. Talán lesznek még tanítványai, akik olvassák az életrajzot és billentyűzetet ragadnak.

Kovács Péter képe

Személyesen ismertem, bár engem nem tanított. Az összekötő kapocs Richly Zsolt, a
kiváló rajzfilm tervező és rendező volt. Zsolttal együtt jártam rajzszakkörre, majd
évfolyamtársam volt az Iparművészeti Főiskolán. /Ma MOME/ Zsoltot saját fiaként
szerette és nevelte úgy, mint Zsolt öccsét Gáspárdy Tibort, aki festőművész lett.