Két soproni színlap az 1800-as évekből

Dr. Csatkai Endre a Soproni Szemle hasábjain 1940-ben arról számolt be, hogy akkoriban a Levéltár és a Múzeum mindösszesen néhány tucat régi soproni színlapot őrzött csak, de bizakodását fejezte ki, hogy ez a szám idővel nőhet majd. Publikációjában négy színlapról értekezett bővebben, az írást azonban képanyag nem díszítette. Közel 80 esztendővel a cikk megjelenése, és 219 illetve 171 évvel a neves helytörténész által említett színlapok közül kettőnek a megjelenése után honlapunkon Varga Ákos gyűjtő jóvoltából lehetőségünk van Csatkai Endre sorait megidézve egy 1800-as valamint egy 1848-as soproni színlap bemutatására.

Az első képen egy 1800. december 29-i előadásról tájékoztató lapot láthatnak, melyről Csatkai Endre így írt:

"A másik színlap ugyanennek az évnek (1800) végéről való: december 29-én a nézőtér kivilágításával, trombiták harsogásával és dobszóval színre került: Die Palläste in Russland oder Ehrgefühl und Vaterliebe. Szerzője bizonyos Reinbeck szentpétervári tanár. A darabot szintén még kéziratból tanulták be. Tárgyát az egy évvel előtte befejezett napóleoni háborúból vette és műfajára nézve családi életkép volt. A Denifle-házaspár választotta jutalomjátékának. Érdekes a színlap befejezi sora: „Bey meiner Vorgängerin hatte ich die Freude, zu sehen, dass die Anmerkung wegen den Loge-Schlüsseln überflüssig ist.“ Ez annyit jelent, hogy bérletszünet lévén, a jutalmazandó színész kérni szokta a bérlőket, hogy páholyuk kulcsát bocsássák a rendelkezésére; azután eladta a helyeket a maga javára."

Az 1848-ban városunkban bemutatott darab színlapjáról a következőket tudhatták meg az olvasók 1940-ben:

"A negyedik színlap már újabb korba vezet. Kelte 1848. XI. 15. A színlap fején magyar címer. A darab címe: Martin Luther oder Die Weihe der Kraft. Szerzője, a német romantikus irodalom egyik érdekes alakja, Werner Zakariás, akkor már éppen 25 éve halott volt. Darabja is közel félszázadja járta a német színpadokat. A soproni közönség azonban még nem ismerte. A szerző személye nem volt épp közömbös. Az eredetileg protestáns lelkész később buzgó katolikus pap lett és mint Batthyány Miklósné Széchenyi Franciska nagy bálványa, Pinkafőn is élt egy darabig. A Luther-darabot még protestáns korában írta. Tárgya nem nagyon érdekelte a katolikusokat, a szerző vallásváltoztatása miatt pedig egykori felekezete nem vonzódott a darab iránt. A színigazgató azonban, gondolván, hogy 1848 mégis csak megváltoztathatta a nézeteket, színre hozta és nem habozott a rendezés meglepetéseivel a színlapon is felfokozni az érdeklődést. Így Károly császár, a választó fejedelmek és a német lovagrend tagjai lóháton jelentek meg a színpadon. Azonkívül Heigel Róza kedvelt művésznő jutalomjátékaképpen tűzték ki a darabot. Ekkoriban félhétkor kezdték az előadást."

Talán egyszer a hiányzó két színlapot, vagy akár más hasonló, muzeális értékű színháztörténeti ereklyét is bemutathatunk Önöknek a Sopron anno honlapján.

A feliratok olvasását megkönnyíti, ha a képek jobb oldalán lévő ikonra kattintanak, majd a kurzort a kép fölé húzzák.