Az első világháború előtti évtizedek magyarosodása magával hozta a szórakoztató zene magyarosodását is. Mi mást jelenthetett ez, mint a cigányzenekarok térhódítását. Munczy Lajosék mellett a Nyári Rudi-féle „banda” képviselte a legmagasabb színvonalat. Mindkét prímás virtuóza volt hangszerének, és sikeres körútjaikon — hasonlóan jól képzett zenészeikkel — szállók éttermein és fürdőhelyeken át eljutottak Amerikáig.
Nyári (Nyáry) Rudi (Rezső) Nyári Lajos és Rugli Éva gyermekeként 1881. január 17-én született Sopronban. A prímás közönségét nem csak úgy általában hódította meg. Amikor Münchenben muzsikált a Savoy Szálló vacsoravendégei előtt, megigézte a szép, fiatal Festetics Vilma grófnőt, aki annyira beleszeretett a csinos, ugyancsak fiatal prímásba, hogy azon nyomban vele akart menni akárhová. Nyári Rudi szerelme is fellobbant a lány iránt. A lány zord apja akkor még meg tudta akadályozni ezt a kalandot, de a következő évben, amikor Vilma grófnő nagykorú lett, már mi sem állt útjába, hogy nagyúri környezetének, s benne Spretti Zsigmond gróf gárdahadnagynak, vőlegényének, hátat fordítson.
A szerelmespár Sopronba húzódott vissza. Festetics Pál gróf, az apa, utánuk küldte ügyvédjét, hogy 20 000 korona ellenében vegye rá a cigányprímást, a társadalmi különbség miatt szakítsa meg a kapcsolatot. A fiatalember erre nem volt hajlandó. Már csak azért sem — szellőztették az újságok —, mert addigra már a nevén volt a grófnő nagy értékű budapesti háza. Megtartották az eljegyzést. A grófnő a prímás anyjánál lakott az Ezüst (Ötvös) utcában. Nagyon megszerette az asszonyt.
A fiatalok előbb felmentést kaptak a kihirdetés alól, majd meglepetésszerűen beállítottak a zenekar két tagjával mint tanúkkal az anyakönyvvezetőhöz, hogy polgári házasságot kössenek. Sikerült is minden feltűnés nélkül távozni a városházáról. A pletykára éhes közönséget azonban nem lehetett hírek nélkül hagyni. Hamarosan kinyomozták, hogy Nyári Rudi egy ugyancsak szép kisasszonynak már házasságot ígért. A hoppon maradt menyasszony, a megszólaló nagynéni szavai szerint, nem lesz ezért öngyilkos. Jobb is, hogy most szakítottak. Amúgy sem él Sopronban.
A következő suttogás arról szólt, mi lesz az egyházi esküvővel. Nem, nem marad el, csak előbb a húsvéti házasodási tilalom, majd a pénzhiány hátráltatta, végül az a terv, hogy a lakodalmat együtt tartsák Rudi öccsének az esküvőjével. Nyári Jóska ugyancsak Münchenben talált rá jövendőbelijére, de annak előbb el kellett válnia mérnök férjétől.
A fiatalok a Szent György utcában találtak maguknak szerény lakást. A férj számos ajánlatot kapott nagyobb körútra. Amíg nem döntött, a Csitkovics-kávéházban muzsikált. Feleségének apja, az öreg Festetics Pál gróf, még mindig nem nyugodott bele a helyzetbe. (Feltehetően a polgári házasságot sem vette komolyan.) Pert indított a fővárosi ház visszaszerzéséért. A budapesti törvényszék Nyárinak ítélte a házat. Fellebbezés folytán az ügy a tábla elé került. Ott viszont már a főnemesi család nyert. Egy régi ajándékozási szerződés alapján a házat az ifjabb Festetics Pál kapta. 15 napon belül kellett átadni neki az épületet. De ez már nem változtathatta meg azt, ami 1909. február 5-én történt Sopronban. A fiatal grófnő a soproni magán-betegápoldában fiút szült, aki azonban rövidesen — meghalt. Az anya vasárnap (7-én) követte őt a másvilágra.
Óriási tömeg vett részt a temetésen (10-én). A tízezer gyászolónak csak töredékét engedték be az új Szent Mihály-temető kapuján. A sírnál, amelybe anyát és fiát együtt temették el, Makkay Béla cigányzenekara játszotta el az elhunyt kedvenc nótáit (Lehullott a rezgő nyárfa levele és A csak egy kislány…). Fél év sem telt el, a prímás hosszabb amerikai turnéra indult. Nagy veszteség — panaszkodtak az Erzsébet-kertben — ki zenél nekünk ezen az eseménytelen nyáron?
Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.
A bejegyzésben használt felvétel a Tolnai Világlapja 1907. áprilisi számában jelent meg, és Nyári Rudi későbbi feleségével látható rajta.
A korabeli fotót az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
soproni újságcikkek;
anyakönyvek.
Hozzászólások
Akkoriban volt, hogy egyszerre négy cigányzenekar (németül Nationalkapelle, pedig még nem is volt szokásban a „píszí” beszéd) működött a városban: Munczy, Makkay, Miskolczi és Nyári. Az első még 1861-ben kért letelepedési engedélyt indokolván, hogy „hazánknak egy nevezetesebb városa sincs magyar zene banda nélkül.” Kiváló, megbecsült zenészek voltak. Hazai és külföldi főúri udvarok meghívott szereplői. Egyik másik még tengerentúlra is meghívást kapott. A városban táncmulatságok és a polgárosodással járó kávéházi kultúra szereplői. Nyári Rudi és zenekara pl. a frissen felújított Peck kávéház megnyitóján is szerepelt 1913 okt. 15.-én, aztán pedig rendszeresen.