Vezető Sopronvármegye és Sopron Sz.Kir.Város Egyesített Muzeumában

Betűméret
Vezető Sopronvármegye és Sopron Sz.Kir.Város Egyesített Muzeumában
Szerző: 
Kugler Alajos
Kiadó: 
Röttig Gusztáv
Kiadás éve: 
1903
Összefoglaló: 

Részlet az Előszóból:

"1867. deczember 1-én előkelő soproni polgárok megalakították a „soproni történészed és művészeti egylet“-et, a mely főczéljának vallotta, hogy Sopron múltjának anyagát gyűjtse s igy a város hiteles története megirhatását előkészítse. E végett az egyesület múzeumot is alapított, a melyről Rómer Flóris már 1869-ben (Arch. Ért. 1. k. 244. 1.) elismerően nyilatkozik. De az egyesület 1881. május 1-én pártolás hiányában feloszlott, a javarészt csak kiállításra átengedett múzeumi tárgyak kétharmad részét az illető tulajdonosok visszavették, a visszamaradt egyharmad részt pedig a feloszlott egylet egy megalapítandó városi muzeum számára ajánlotta fel. Így keletkezett a soproni városi muzeum, a mely 1881-től 1896-ig a városháztéri úgynevezett „Generálház“-ban volt elhelyezve s mint a levéltár kiegészítő része a városi levéltáros kezelésére volt bízva. Hogy ez a muzeum eleinte elég szegény volt, az természetes. De nem sokáig maradt az. Szépen gyarapodott mindjárt 1883-ban, amikor a magyar történelmi társulat Sopronban tartotta meg vidéki nagygyűlését s ez alkalommal a város felhívására majdnem az összes czéhek beadták érdekei emlékeiket.

Mégis rendszeres s az aránylag rövid időre való tekintettel elég gazdag gyüjteménynyé csak azóta fejlődött, mióta Bella Lajos 1887-ben a soproni Burgstall régebbi vaskori temetőjét kikezdte s ugy ő, mint e sorok írója minden alkalmat felhasználtunk, hogy a város határában felszínre kerülő római, emléktárgyak a muzeum számára megmentsük. Ilyen kiváló alkalmat voltak: a Deáktér parkírozása és építkezései, a Pannonia szálló s az uj városháza alapozása, a vízvezetéki munkálatok s az uj kath. temető földmunkálatai. A városi muzeum legfőbb gazdagságát tehát hallstattkori és római gyűjteménye és czéhtárgyai képezik.

Sopronvármegye múzeumát megalapította Paúr Iván, az ismert régész s a Széchényi grófi család utolsó levéltárosa, a ki a sopronvármegyei régészeti társulat 1885. évi november 12-én tartott alakuló értekezletén évtizedek óta szerzett, értékes, rendszeres gyűjteményét „térden állva felajánlotta imádott hazajának, imádott szükebb körű hazájának: Sopront megyének, Sopronmegye lelkes közönségének."

Ez a volt születése napja a sopronvármegyei múzeumnak, mely a magyar kapun kívül, fapiacz 2. sz. a. a vármegye saját házában nyert otthont s a vele egy időben megalapított „sopronmegyei régészeti társulat" gondozására lett bizva. A Paúr gyüjtemény római tárgyain kívül leginkább la Téne-kori és honfoglaláskori tárgyakban gazdag, mig hallstattkori tárgyai egyáltalában nincsenek.

Ilyenformán Sopronban 1886 óta két muzeum létezett, a melyek alig vettek tudomást egymásról, pedig valósággal arra voltak teremtve, hogy egymást kiegészítsék. Hamar is felmerült az eszme az illetékes körökben, hogy ezt a két kulturintézetet egyenesen a közérdek szempontjából egyesiteni kell. De erről csak Paúrnak 1889-ben bekövetkezett halála után lehetett szó. A régészeti társulat nagyérdemű elnöke, Kunc Adolf dr., csorna-premontrei prépostprelátus, maga volt az egyesítés legbuzgóbb és leghathatósabb szószólója, s ő indítványozta a „sopronmegyei régészeti társulat" 1893. évi február 27-én tartott közgyűlésében, hogy a két muzeum egyesittessék.

Sopronvármegye és Sopron szab. kir. város készeknek nyilatkoztak, hogy gyűjteményeikét a tulajdonjog fenntartásával egyesitik s az egyesitett múzeumot a „sopronmegyei régészeti társulatiból e czélra újjá alakult „Sopronvármegye és Sopron sz. kir. város régészeti társulata" gondozására és őrizésére bizzák.

E társulat 1898-ban megerősített uj alapszabályai értelmében a másodelnökök mindenkoron hivataluknál fogva Sopronvármegye alispánja és Sopron sz. kir. város polgármestere, a muzeum főőrét pedig a mindenkori főispán elnöklete alatt egy delegátió választja, a melybe mindkét törvényhatóság 6-6 tagot küld ki. Feloszlás esetén a társulat összes vagyona az egyesitett múzeumok tulajdonává válik.

Az egyesítést 1896-ban mondották ki véglegesen s a városi muzeum 1897-ben, a megyei pedig 1898-ban uj otthonukba, az uj városháza II. emeletén fentartott helyiségekbe költözködtek.

[...]

A múzeumot 1901.deczember 29-én nyitottuk meg teljes csendben s azóta vasárnaponként átlag 200 ember látogatja. A soproni múzeumban az emberi mivelődés minden korszaka gyakran kiváló darabokkal van képviselve s az egész gyűjteményt igen értékessé teszi az, hogy majdnem minden darab Sopronvármegye és Sopron sz. kir. város területéről való s így éles világot vetnek megyénk és városunk több évezredes múltjára.

Jelen vezető leginkább a múzeumot látogató közönség számára készült s azért nem akar tüzetes lajstrom lenni, hanem csak a fontosabb tárgyakat emeli ki. Az egyes korokat jellemző bevezetések részben Bella Lajos kézirata nyomán készültek, a képek duczait a nemzeti muzeum régiségtárának igazgatósága bocsátotta rendelkezésre.

Sopronban, 1903. évi május hó 10-én.
Kugler Alajos,
soproni városi levéltáros és
múzeumi főőr"

A bejegyzés létrehozása: 2017. augusztus 3.