Korábbi bejegyzéseimben több ízben is foglalkoztam az Előkapu 11-es számú ház történetével, - ld. Szinay-ház címke a fotók felett -, részletesebben ebbben a bejegyzésben, ahol megemlítettem, hogy e ház lakója volt Sopron egyik legnevesebb helytörténésze, Dr. Csatkai Endre is. Halála után az épületen emléktáblát helyzetek el, mely a második felvételen látható közelről. A táblához kapcsolódó érdekesség a Csatkai Endrével szoros barátságot ápoló Szapudi András a Népszava hasábjain 1972. november 26-án megjelent A soproni hazafi című cikke, melyben a következőket írja:
"Tudtam, hogy az Előkapu 11, számú házra emléktábla került, s most mégis meghökkent a friss aranyozású felírás. A múlt idő t betűi az „élt", ,alkotott" szavakban mementóként a Szent Mihály-temető felé mutatnak s ugyanakkor valami zord ünnepélyességgel hirdetik Endre bácsi halhatatlanságát. Zavarnak ezek a t betűk. Az itt töltött diákévek után is sokszor jártam Sopronban, s számomra Csatkai Endrével volt teljes a város, az élő Csatkaival, aki megigazítva hallókészülékét, a kérdéseim fölé hajolt, aki apró lépteivel kísért az utcákon, hogy ne tévedjek el birodalmában: múlt századok labirintusaiban, hogy legyen szemem észrevenni a részletekben az egészet-s az egészben a részleteket, hogy legyen fülem hallani a „megfagyott zene" melódiáit. s hogy a gótika, a reneszánsz, barokk formajegyeinek tanulmányozása közben az építkező, az önmagát s környezetét kiteljesíteni vágyó ember históriáját gondoljam végig Sopronban és mindenütt. ahol megfordulok a világban. Nézem az emléktáblát s egy pillanatig az az érzésem, nem is Róla beszélnek ezek a t betűk, mert Ő itt áll mellettem. mint annyiszor, soproni emléktáblák előtt, s mindjárt megszólal, s szaporán, színesen elmondja. miért került emléktábla erre a házra... Elmondja, hogy volt egyszer egy kisdiák, aki a Berzsenyi Gimnáziumban tanult s Darufalváról vonatozott be mindennap Sopronba. Akit édesanyja a tüdővésztől féltett, mert gyönge alkatú, beteges kisfiú volt, étvágytalan és eminens tanuló. Tízpercekben félrehúzódott birkózó, zsivajgó társaitól s az iskola falába épített római kori kövek feliratait böngészte nagy türelemmel. Akkor még nem tudta, hogy egyszer majd vallani fognak neki a kövek, s rég el felejtett szobrászok, festők, írók versengve fedik fel előtte titkaikat."
Ha azonban a fotót megnézzük, az említett szavak nem szerepelnek a táblán. A rejtélyt, hogy miért említette őket mégis a cikk írója, nem sikerült megfejtenem, de így is, vagy talán éppen ezért szerettem volna a cikk egy részletét megosztani Önökkel, olyan meghatóan szeretetteljesek a megemlékező sorok, hogy azok értékéből a felvetődő talány sem von le semmit.
A bejegyzés illusztrációjául szolgáló első felvételt Finta Béla készítette - a készítés pontos időpontja ismeretlen - , míg az emléktáblát Bárdics József örökítette meg.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Az emléktáblák mindig egy tartalmas életút mementói az utókor számára, azért hogy emlékezzenek eleikre, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak az élet valamely területén. Legtöbbször hajlamosak vagyunk elsétálni ezek mellett a táblák mellett, anélkül, hogy jelentőségükbe belegondolnánk. Megszokja őket a szemünk, hozzátartoznak egy-egy épület arculatához. Pedig sokszor amellett, hogy emlékeztetnek, komoly művészi értéket is képviselnek, nem egyszer jeles alkotóművészek műremekei. A Sopron anno-n a régi felvételek mellett megjelenő jelenkori emléktábla fotókkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a házfalakon velünk élő történelemre. Bízunk benne, hogy ha legközelebb egy itt bemutatott tábla előtt visz el az útjuk, megállnak majd egy pillanatnyi időutazásra és képzeletben - vagy akár valóságosan is - fejet hajtanak azok előtt az egykori soproniak előtt, akik nélkül a mi mai Sopronunk nem lehetne olyan, amilyennek ismerjük.
Szapudi András: A soproni hazafi, Népszava, 1972. november 26. p.8.