A honlap frissítése miatt ideiglenesen nem elérhető a hozzászólás és a regisztráció funkció.
Szíves türelmüket kérjük.

Magda és a Széchenyi-ház - egy időre összefonódó sorsok

Hozzászólok
Józsa mama
Józsa mama, Magdi
Östör József
Széchenyi-ház ajtó
Ternegg Józsa
Széchenyi-ház lakás
Széchenyi-ház lakás
Széchenyi-ház lakás
Széchenyi-ház lakás
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi-ház gyerekek
Széchenyi ház gyerek
Széchenyi ház gyerek
Orsolya Magda
Őszi divat
Magda az ablaknál
Széchenyi-ház

Költözés

|1|

Magda édesanyját egy asszonyi büszkeségét mélyen sértő csalódás repítette Sopronba. Igazán nem beszélt róla soha, de érezni lehetett kemény elszántságát. Lezárva addigi életét, maga mögött hagyta egzisztenciális és anyagi biztonságát, pár hónapos pici leánykájával új életet akart kezdeni. 1917-et írtak. Gondolják el, mekkora erő és bátorság kellett egy fiatal nőnek ehhez a lépéshez.

|5|

Először a Frankenburg utcában laktak egy sötét, vizes apró lakásban. De 1920 tavaszán rájuk mosolygott a szerencse, a Széchenyi-ház - a csodapalota úszott be az életükbe.

Széchenyi-ház! A monumentális, klasszicista épület mely nagyvonalúan uralja a nevét viselő teret és meghatározza a Várkerület elegáns ívét. A telek és az eredetileg rajta szunnyadó három házacska több részletben került a Széchenyiek birtokába. Hosszú évek, több építőmester, bontás, tervezés, átépítés után, 1851-ben az akkori tulajdonos Széchenyi Pál megbízásából, Heinrich Koch jelentős bécsi építész tervei alapján nyerte el mai alakját. Gyakran vendégeskedett bátyjánál Széchenyi István, ki ismerte és szerette [városunkat] és sokat tett anyagi, szellemi gyarapodásáért.

Múltak az évek, változtak az idők, a 20.századra az épület nagyrészét lakások és irodák céljára adták bérbe.
És itt kapott Magda édesanyja egy életüket hosszú éveken át segítő, remek lehetőséget.

|2|

Lássuk Magda visszaemlékezéseit:

Három éves múltam, amikor 1920-ban elköltöztünk a Széchenyi-palotába. Édesanyám nagyon jól tudott németül, remekül gyors és gépírt, így már Östör Jószef ügyvédi irodájának kitűnő titkárnője volt. (Remek munkatársa és mindenben nagy segítsége volt az ügyvédi munkának. Tárgyalt az ügyfelekkel, gyors és gépírt, szakmai levelezést folytatott és Jóska bácsi kitűnő Széchenyi könyvének is ő volt a gépbetevője, tisztázója.) Jóska bácsi, aki rokonunk volt, szeretettel és figyelemmel segítette a nehéz sorsot vállalt ifjú asszonyt.
És hát az iroda akkor már a Széchenyi-ház földszintjén, az utcára néző helyiségekben működött. Az első emeletet az Első Magyar Áll. Biztosító foglalta el. Anyu, ha sok feladata engedte pihenésként kiült az udvar egyik kellemes padjára, és szép arcát átadta a nap simogató sugarainak. Elnézte a csillogó ablakokat, a játszadozó gyerekeket. És egyszer csak észrevette, hogy a félemelet ablakai mögött nincs élet, talán ott nem lakik senki. Apró kis ablakok, de mégis átöleli őket a fény.

|3|

Mivel a mi Frankenburg úti lakásunk északi volt és sötét, boldog remény öntötte el. Hátha sikerül megszerezni ezeket a szobákat. Azt is megtudta édesanyám, hogy ez a háromhelyiség a gróf gardrobjához tartozik. Ruhákkal, kabátokkal, kalapokkal volt tele, amit az inas tartott rendben. Anyám beszélt a grófnővel és sikerült! Megkaptuk soproni életünk legszebb lakását. Hát az igaz, hogy annak nemigen nevezhető, három egymásba nyíló helyiség volt, de meleg, világos, tágas. Mindjárt hozzálátott az átalakításhoz, szívével, két kezével igazi életet varázsolt a falak közé.

|6||7||8||9|

Az első szobából kialakította az előszobát és a konyhát. A konyhai benyíló csöpp kuckójában pedig elhelyeztek egy kádat kályhával együtt, így lett fürdőszobánk. A WC a lépcső kanyarban volt, de szerencsére csak mi használtuk. Később megtudtam, hogy az elegáns grófi lakrészben is ilyen a toalett. A következő szoba nagy volt, így elfért benne egy rövid szárnyú mahagóni zongora, egy óriás kredenc és tálalóvitrin meg egy ovális kihúzható asztal 6 székkel. Az egyik fal előtt kanapé 4 fotellel és ehhez egy kis márványlapú asztal tartozott. A két ablak között állt a sublót és az ablak előtt a kis varróasztalka. Rajta kis kalitka Mándi kanárival. A harmadik is jó méretű szoba volt, ebből lett a háló, nagyanyám bútorával és itt aludtam én is egy díványon. Ablaka előtt állt az én kis íróasztalom, későbbi leckeírásom színtere. Hát így lett nekünk igazi, meleg, tágas fészkünk. Sőt, egy idő után bővültünk is. Mivel ezen a félemeleti részen, velünk szemben, volt még egy szoba-konyhás lakás. Holdonnerék éltek itt két lányukkal, akikkel azután nagyon jó barátságot kötöttem. Gimnazista koromban ez a lakás felszabadult, és a mienkhez csatolták.
Ekkor áttelepítettük a hálót és a konyhát, így a kisszoba lett az én birodalmam és a volt konyhából csak fürdőszoba lett. És így már 120 m2 –es palotánk lett, ahol egészen férjhezmenetelemig, 1941 decemberéig éltem.

|4|

Gyerekkor

De most ugorjunk történetem elejére, a gyerekkorom idejére.

Kicsi voltam, alig három éves mikor beköltöztünk. De múlt az idő én is egyre nagyobb lettem. Már kiláttam az ablakon, elértem az ajtókilincseket és egyre kisebbek lettek a lépcsőház kezdetben hatalmas lépcsői. Nyíltak az ajtók és tágult a világ. Lassanként birtokba vettem ezt az izgalmas, érdekes, lenyűgöző, titkokkal és csodákkal teli házat. Hamarosan játszótársakra is leltem, jópofa gyerekek laktak itt, sokan voltunk, mint egy kis város a nagyvárosban. Sokat játszottunk, bandáztunk. Lassanként belaktuk és játékaink díszleteiként használtuk pincétől a padlásig. Gyakran jártunk át egymáshoz babázni, kézimunkázni a Holdonner lányokkal, vagy kártyázni a földszintre a házmesterék zsivány kisfiához Fruschtuk Vilihez. Tavasztól az udvaron játszottunk. Mindig sokan voltunk és valamelyikünknek mindig volt valami ragyogó ötlete.

Akkor még a hátsó falat egy nagy istálló uralta, benne fess lovak veszítettek, mellette egy kocsiszín két elegáns hintóval. Szomszédságukban pedig egy üres disznóól. Hát azt mi gyönyörűen kitakarítottuk, berendeztük, mindenki adott valamit hozzá. Kifogástalan kis babaház lett belőle. Sokat kucorogtunk benne.

Fellopakodtunk a sejtelmes félhomály uralta nagy padlásokra is. Rengeteg mindent találtunk ott is a finom porlepel védelme alatt, régi babakocsit, szánkót, dobozokat, fényképeket, kopott cilindert, legyezőket és csorba tükröt. Minden jó volt valamire. Öreg kerekekből a fiúk kocsit szerkesztettek, mi meg büszkén ültünk benne.
Nyáron színdarabokat tanultunk be, a házbeliek megvették a jegyeket, és nagy tapsot kaptunk. Egyszer még az udvarról a járdára is kimerészkedtünk jegyeket árusítani.

|10||11||12||13||14||15|

És a házban rend volt, erről a jó öreg Frustuck bácsi a házmester gondoskodott. Nagyon szeretett bennünket, de szigorú is volt hozzánk. Zárta és vigyázta a kapukat, így nekünk is biztonságos kis birodalmat teremtett, nyugodtan kiengedhettek minket a szüleink, hisz az ellenőrzött területen bajunk nem eshetett. Gondoskodott arról is, hogy legyen időnk tanulni. Délután 1-3-ig szilencium volt, nem lehetett focizni, lármázni. Minden gyereknek haza kellett mennie leckét írni. Napközben is figyelt ránk, ha nagy volt a lárma vagy veszekedés hazaparancsolt bennünket. Ha jók voltunk, teniszpályát csinált nekünk, télen pedig felöntötte az udvart, hogy korcsolyázni tudjunk, vagy a sok hóból szánkópályát tapasztott.

Nagyszerűen tudtunk játszani és ez az egész életemre kihatott. Nem ismertük az idegességet, nem láttunk krimiket, olvastunk és magunkat szórakoztattuk. Remek kis csapat voltunk mindig.

Grófnők

Abban az időben két Széchenyi grófnő is lakott a házban. Széchényi Melanie egyenes ági leszármazottja Széchenyi Pálnak. Pici, ősz hajú kedvesen mosolygó elegáns hölgy volt. Nem ment férjhez, így elég magányos lehetett. Szerette a gyerekeket, nem zavarta a ricsaj, hangoskodás. Mi persze megadtuk neki a kellő tiszteletet, mindig nagy kézcsókkal fogadtuk, amikor a templomból jövet, keresztül vonult komornájával az udvaron. Feketében járt, de nyaka köré egy gyönyörű lila sálat terített, ami nekem nagyon tetszett. Komornája kísérte, egy gráci gyógyszerész felesége, aki, ha ideje engedte gyakran jött hozzánk, nagyon jóba lettek anyámmal. A grófnő engem igen megszeretett. Sokszor behívott magához, leültetett, kakaóval és kaláccsal kínált. Először, anyám tanítása szerint, illedelmesen üldögéltem és okosan válaszolgattam a néni kérdéseire. De olyan barátságos és megnyerő volt, hogy hamar feloldódtam, meséltem, csevegtem-csacsogtam. Nagyokat nevettünk együtt. Később sok mindent kaptam tőle, még a végrendeletében is megemlékezett rólam. Tíz éves voltam, mikor elvesztettük őt, nagyon megsirattam. Egy szekrény, egy finom porcelán készlet és a lila kendő őrzi emlékét.

|16||17|

A másik grófnő Széchenyi Manó elvált felesége volt. Fiatalabb Melanienél, szép szemű, karcsú, kecses léptű. Nagyon fura neve volt, mi gyerekek nem is tudtuk kimondani, egyszerűen hölgynek hívtuk. Azt beszélték a házban, hogy fiatal korában a híres svéd agysebész Olivecrona műtötte meg, ebből egy kicsi beszédhibája maradt. Nagyon oda kellett figyelnem szavaira. Komornája Anna néni volt, aki ápolta őt és felügyelt a cselédségre. A grófnő nagyon egyedül volt, legtöbbször olvasott. Ő is többször meghívott magához, sajnos teára. Az arany teáskészletet nagy élvezettel vettem kézbe, de a benne lévő lötty nem ízlett, mert tejet öntöttek bele, és ez az együttes nem volt ínyemre.

|18||19||20||21|

Tőle is maradt egy emlékem, egy csodálatos barokk óra, amit halála után kaptam meg. Kisebb koromban nyaranta többször kivitt magával a nagycenki kastélyba. Elbűvölten néztem a sok egybenyíló szép szobát, festményeket, aranyozott bútorokat. A park is elegánsan méltóságteljes volt. De legjobban a kertészéknél éreztem magam; volt ott veteményeskert meg egy nagy gyümölcsös is, ahol szabad volt fára másznom, édes almát, körtét majszolnom és futkorásznom. Ez volt az igazán nekem való hely. A szobákban mindig igen illemtudóan kellett viselkednem, de kint eltűntek a fegyelmező szabályok és végre szabad lehettem. A grófnő 1933-ban halt meg és ekkor egy Zichy grófi testvérpár költözött a házba.

A bácsi és a néni már 70-en felül voltak. Édesanyámat mindjárt megszerették, ha valami problémájuk akadt, mindig hozzá fordultak. A grófnőnek gyomorfekélye volt és dr. Király Jenő, Sopron híres sebésze kezelte. Ágyba kellett feküdnie és óránként egy pohár tejet ivott tojás sárgájával elkeverve. Délutánonként gyakran felkéretett, akkor már 16-17 éves voltam, és meséltetett, mit tanulok, mivel töltöm a szabadidőmet, milyen a legújabb divat, milyenek a gavallérok és a bálok. Minden érdekelte. Nem tudom miért, de nem nagyon volt látogatójuk. Pedig nagyon szép és kedves hölgy volt, elegánsan fésülve, gyönyörű hímzett ágyneműben feküdt. Reggel mindig frisset húztak, délben a fodrokat újból vasalták. Ottlétemkor legjobban az óráik zenéjét élveztem, ezek olyan sejtelmesen voltak beállítva, hogy minden 10 percben szólt egy. Tőle is kaptam egy kecses kis állóórát és egy hollandi reggeliző készletet. Talán ő állt legközelebb a szívemhez, szerettem kamasz lelkem minden rezdülésével. Azután meghalt a bácsi, jött a háború, felfordult a világ és a légies, fehér, törékeny tündér átköltözött dr. Király Jenő sebész házába. Akkor már férjnél voltam, elköltöztem én is a Széchenyi-házból, de nem feledtem el kedves jótevőmet. Ha csak tehettem látogattam. Anyám is sokszor velem tartott és folytattuk a vidám, most már sokkal szerényebb, de beszélgetéssel, kézimunkával tarkított teadélutánokat (tej nélkül).

Emlékeim csak a szívemben maradtak meg, mert a háború vihara elsöpörte a szép, grófi ajándékokat. De azt hiszem ez az igazi kincs, és ezt senki és semmi nem veheti már el tőlem."

***

Magda: Farkas Lajosné, Taby Magdolna (1917-2012). Az anyósom volt. Szinte egy évszázadon át élte soproni mindennapjait. 1917 tavasza óta 96 évesen bekövetkezett haláláig. Itt nőtt fel, járt iskolába, lett szerelmes, asszony, anya. Felnevelt négy gyereket és 50 éven át tanította, nevelte a város nebulóit. Rám hagyta emlékiratit. Így együtt dolgozunk. A múltból a jelenben a jövőért. Ő a téma. Én a stílus. Rövid tényszerű visszaemlékezései nyomán és a helyszíneket felkeresve szinte eggyé válok Vele, átröppenek a múltba, így tudom érzelmileg is megeleveníteni a régi időket.

***

Forrás:

  • Magda visszaemlékezései
  • Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1956.
  • Thirring Gusztáv: Sopron házai és háztulajdonosai 1734-1939-ig. Sopron: Székely és Társa, 1941.
  • A Széchényi család leszármazási táblája /2. főág I. tábla – Online.
    Széchényi Pál (1789-1871) - első felesége Caroline Meade -második felesége Emilia Zichy-Ferraris de Zichy et Vasonkeo. Nekik tizenkettő gyermekük született. Legidősebb, Kálmán (Sopron 1824-1914). Széchenyi Manó (S.1858-1926) és Melanie(S.1857-1927) az ő gyermekei.
    Széchenyi Manóné- gróf Maria Theresia Revertera von Salandra (Szentpétervár 1864-1933 Sopron).
Fotók készítői: 
Képek beküldői: 
A történet kezdete és vége: 
1917 - 1933
Kapcsolódó bejegyzés: 
Szerző: 
Farkasné Bárczy Éva

gróf Széchenyi István volt Sopron első díszpolgára

A bejegyzés szerzőjének életrajza: Farkasné Bárczy Éva
A bejegyzés létrehozása: 2020. február 17.