A Színház utca 13. szám alatt állt egykor ez kicsiny épület, itt működött a Haas Károlyné kifőzdéje, a Magyar Konyha Kifőzde. Az 1965-ös felvételen látható is az egykori Ógabona téri buszpályaudvar tőszomszédságában álló kifőzde cégtáblája. Arról, hogy a város életében mekkora szeretetnek és megbecsülésnek örvendett a kifőzde és vezetője, az is bizonyítja, hogy az 1970-es évek elején a Kisalföld több ízben is közölt cikket a Magyar Konyháról. Az 1973-as interjút és az 1975-ös cikket teljes egészében, változtatások nélkül közöljük:
Kifőzde - Kisalföld, 1973. október 13.
Sopronban a Színház utca 13. szám alatt van Haas Károlyné kifőzdéje. A bejáratnál a vendég tekintete vonzó reklámszövegbe botlik. Ízek, fűszerek, zamatok, hal és húsételek, mindez magyarosan. Garantálja Haas Károlyné.
— Kitettem azt a táblát, mert júliusban, augusztusban Párizsban voltam a lányomnál. Minden évben el szoktam menni, s tudja, a vendégek elszoktak tőlem — mondja a háziasszony a rotyogó máj kevergetése közben. — Különben javasolták már, hogy válasszak valami fantázianevet a kifőzdének. Muskátlit vagy hasonlót, sőt, hogy a kifőzde helyett írjak étkezdét, mert az nem idézi a múltat.
Volt jogom, nem volt jogom, rögtön lebeszéltem mind a kettőről. Az étkezde már képzésénél fogva is rokona a kifőzdének, ráadásul idézi a „köszönet nincs benne” hatszázszemélyes vállalati étkezdét, az egyetemi menzákat, amelyeknek a színvonala és ízei ugyancsak távol vannak egy kifőzdéétől.
— Mi a különbség a vendéglő és a kifőzde között?
— Ehhez nem kell szakma, a vendéglőhöz kell. Én csongrádi vagyok, már az iskolából átszaladgáltam a boltba, hogy segédkezzek. Aztán felkerültem Pestre, megismerkedtem a férjemmel, főpincér volt a Makk Hetesben. Tőle tanultam főzni is, hiszen nekik tudni kellett. A Víg Hajósban és a Ketter étteremben magam is kiszolgáltam, pincérkedtem. Igen szerettem a vendéggel való bánást, s mit mondjak, a magam fajta szegény lánynak a borravaló se jött rosszul. A Royal Apollóban is megfordultam, tizennégy asztal tartozott hozzám, ide jártak olyan hírességek is mint Vaszary Piri, Kertész Dezső, Latabár Kálmán, Bulla Elma. Teljesen a szakma bolondja lettem, nem tartottam például szünnapot, hogy csak ott lehessek. 44-ben mindenünket elvesztettünk, a férjem a fronton volt. Pestről Sopronba utaztam, ahol 1945. június 13-án a Kőfaragó tér 8. alatt vendéglőt nyitottunk. 1954. április 4-e óta van ez a kifőzde.
— Aznap ingyen szolgálták ki a vendégeket?
Megáll a kezében a kanál, és elneveti magát.
— Na azt nem, de szép forgalom volt mindjárt az első napon, noha az alapanyagot nem volt könnyű beszerezni. Néha arra is gondoltunk, hogy be kellene csukni.
— Kik a vendégei?
— Inkább a kirándulókból élek, üdvözlőlapot is kapok tőlük. Megemlegetik a Margit néni angolnáját, a csípős tiszai halászlét, amit más kifogásol — éppen az ereje miatt. A halászlé ilyen.
— Milyen?
— A Tisza parton lestem el a módját. Háromféle hal kell hozzá, hagyma se sok, se kevés. A csuka nem jó benne. mert iszapízű. Tíz adaghoz már lehet tenni három-négy deci vörösbort is. Nem szoktam méricskélni, érzem az arányokat.
Október 9-én az alábbi választék került az étlapra: halászlé, bográcsgulyás, újházi tyúkhúsleves, vesevelő, rántott velő, pirított máj, rántott máj, töltött káposzta, bableves füstölt hússal és palacsina.
— A hal megy nagyon, meg a belsőség — jegyzi meg Margit néni. — Pacal is szokott lenni, de ma nem kaptam. A pörkölt, a sertéssült nélkül jól megvannak a vendégek.
Régi étlapot vesz elő. 1964-est. Akkor még élt a férje, aki tudott németül. A fogások két nyelven, éttermekben megszokott elrendezésben sorakoznak egymás alatt. Nem hiányzott a főzelék, az . olcsó tészta. Az árak mérsékeltek. Harmadosztályú hely ma is. Ital narancsszörpön; szódán kívül nincs, a kifőzde mégsem ráfizetéses. Hála a haszonkulcsnak. De ki irigyli a hasznot, ha mérsékelt áron házi, sőt tájjellegű ízeket érezhet.
A Színház utcai kifőzde húszéves. Haas Károlyné életkorát nem illik elárulni, legfeljebb annyit, hogy Párizsban unokája van, aki nagykorúvá válása után szeretne hazatérni. Egyenesen a Színház utcai kifőzdébe.
Pákovics Miklós
Haas néni kifőzdéje - Kisalföld - 1975. szeptember 2.
Valamelyik sarokasztalnál talán még Krúdy is szívesen elüldögélne. Az aranysárga, gőzölgő húslevest, a gombapörköltet, vagy a ritkán kapható omlós borjúpaprikást biztosan élvezettel kanalazná. Csak akkor nézne zavartan Haas néni, ha mély baritonján eldörögne Gyula úr: „Szivecském, galambocskám, most mar töltsön nekem egy liter jó zöldszilvánit füredi palackba!”
Mart Haas néni soproni kifőzdéjében nem tart alkoholt. Kivételes eset, születés vagy névnapja kell, hogy legyen, amikor a törzsvendégeket megkínálja egy pohár jó borral vagy sörrel, ki mit kíván az ebédhez, ilyenkor leül ö is közéjük, megigazítja két csillogó fülkarikáját, először előre húzza, majd hátra tolja selyem kendőjét, és elmesél néhány történetet — harsogó ne vetésekkel kísérve saját mondókáját — a néhai Haas Karcsiról, aki öt annyira szerette, hogy csak ritkán „a legindokoltabb alkalmakkor” hazudott neki.
Ilyenkor Erzsi, a pincérlány veszi át a boltot, fürgén szolgál ki mindenkit rövidke fehér köpenyében, szeli a kenyeret, pénzt kasszíroz, néha összenéz a főnökasszonnyal, de ez már csak amolyan megszokás, hiszen egymás gondolatait is ismerik. Erzsi ott lakik Haas néninél, nappal felszolgál, segít a konyhán, éjjel pedig eljár egy sütőüzembe dolgozni. Délelőtt alszik egy kicsit, vagy esős délutánokon, ha nincs rá szükség, mert kevés a vendég.
Haas Karcsiról csak annyi derül ki ilyen ..mesedélutánokon". hogy pincér volt Budapesten és országőshírű fenegyerek.
Amikor Sopronba költöztek vett feleségének az Alpesi vendéglő mellett egy gesztenyést — szegény asz- szony akkor még nem tudta, miért éppen ott.
„Kimegyek szivecském, szedek egy kis gesztenyét szépen süt az őszi nap, holnap aztán árulhatsz majd pürét” —mondta.
— Elmegyek érte este 6-kor. ott ül a kocsmában, a két kosár üres mellette, nyájasan mosolyog az én drágám: „Igyál te is egy fél édeset!” — Elfogadom, aztán számol a pincér. „Volt egy fél édes. meg tizenkilenc nagyfröccs, amit a Haas úr fogyasztott." — Parancsoljon asszonyom a számla.
— De azért szerettem! — Teszt hozzá Haas néni. és most elmarad a harsogó nevetés, félrenéz egy pillanatra. aztán bemegy a konyhába. A törzsvendégek asztalt bontanak, szinte lábujjhegyen osonnak ki a kifőzdéből. tudjak, hogy egy ilyen napon kár lenne már minden fölösleges szóért, buta viccelődésért, mert Haas néni valahol távol innen, ismét a férjével van.
Gabnai Gábor
A kifőzde helyén 1985 novemberében nyitotta meg első vidéki üzletét a Könyvértékesítő Vállalat. Később az épültet elbontották, helyén modern társasház épült. Haas néni legendás konyhájának emlékét ma már csak az idősebb soproniak emlékezete és az újságcikkek őrzik.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Pákovics Miklós: Kifőzde, Kisalföld, 1973. október 13.
Gabnai Gábor: Haas néni kifőzdéje, Kisalföld - 1975. szeptember 2.
Nagyon finom házi ételeket főzött a néni!