Kolbenheyer Mór (1810-1884)

Hozzászólok
Kolbenheyer Mór

A Templom utca 17-es számú házon 1936 óta emléktábla hirdeti, hogy ott élt a sziléziai származású, lelkes magyarrá vált Kolbenheyer Mór. Evangélikus lelkész és költő volt; klasszikusaink jeles német fordítója. Bielitzben született 1810. július 17-én. Tanulmányait Késmárkon, Bécsben és Berlinben végezte. Fiatal segédlelkészként Eperjesen hirdette az igét. Itt barátkozott össze Petőfi Sándorral.

A lelkes költőpap híre csakhamar túlszárnyalt a felvidéki város határán. Schwartner Imre soproni lelkész végrendeletében őt szemelte ki utódjának. Kolbenheyer 1846 márciusában érkezik családjával a városba. Megszereti Sopront, a soproni polgárokat, a szépséges Nyugat-magyarországi tájat. Hívei is tisztelik és szeretik őt.

Már 1848 kora márciusában - bécsi tartózkodása alatt - egyik költeményében (Gebt Constitution) alkotmányt kér a magyarok számára és Kossuth Lajost élteti. A március 15-én lezajlott vér nélküli forradalom hatására gyújtó hangú beszédet tartott, amit nyomtatásban is kiadott, Das freie Wort címen.

Ebben a verses imában a szólásszabadság jogáért fohászkodik. Ezt írja: „Ahol a szabad szót bilincsbe verik..., ott, tudjátok meg, gonosz szellem fejti ki sátáni hatalmát.” A Kamat-illa könnyen magára ismerhetett a járom, a bilincs, a szolgaság áttetsző szimbólumaiban.

Egy másik költeménye 1648-1848 címmel jelent meg. Ebben a békét dicsőíti, s reméli, hogy a győztes forradalmak után az örök béke ideje fog elkövetkezni. Közben a forradalmi Sopronban kilenc hónapon át mint a „Biztossági Választmány” lelkes tagja buzdítja híveit Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a várost megszálló osztrákok 1848 decemberében vizsgálati fogságba hurcolják. A pozsonyi börtönből - egyháza többszöri folyamodványára - 1849 tavaszán hazaengedik ugyan, de még 1852-ben is rendőri megfigyelés alatt tartják.

A szabadságszerető lelkészt, mint költő-műfordítót is szívébe zárta a magyar nép. Kolbenheyer egyike volt azoknak a XIX. századi német származású íróknak, akik eljegyezték magukat a magyar művelődés eszméivel, a magyar nemzeti irodalommal. Németre fordította többek között Arany Toldi-trilógiáját, Petőfi, Vörösmarty, Czuczor és Garay költeményeit Közben negyven éven át csöndes állhatatossággal szolgálta gyülekezetét és otthont adó városát.

Ott buzgólkodott az evangélikus elemi iskola, a tanítóképző és a templom torony építésénél egyaránt. 1884. január 4-én hunyt el. Latkóczy Mihály professzor sorai így kísérték utolsó útjára: Nem magad indulsz el sírodnak csöndes ölébe, / Szeretetünk oda is követi szent porodat. / Hazafias nevedet mélyen véssük kebelünkbe / S fejfádhoz koszorút Toldinak árnya teszen!

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó:Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető:Bugyi Sándor

:::
Kolbenheyer Mór emlékét a Templom utca 17-es számú ház homlokzatán, egykori lakóházán emléktábla őrzi. Szakál Ernő alkotásán következő szöveg olvasható: "Ebben a házban lakott 1846-1884 Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész, a jeles költő, Petőfi Sándor és Arany János lelki rokona és tolmácsa, a szabadságharc hitvallója"

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1810
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. július 23.