Az egykori Evangélikus Tanítóképző, a Képezde

Az igény az önálló evangélikus tanítóképzésre már az épület felépítése előtt évtizedekkel jelentkezett, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Líceumban már 1829 és 1853 között zajlott tanítóképzés. Később, 1854-58 között ugyanitt már „szemináriumi” osztályokat szerveztek, ahol többek között „tanmódot” és „iskolamesteri alkalmazástant” is oktattak.

Az önálló tanítóképzés tervét Pálfy József lelkész készítette elő, az épület építéséhez közadakozásból gyűjtötték össze a forrásokat. Az intézményi oktatás színvonalát biztosítandó Kolbenheyer Mór és Király József Pál külföldi tanulmányúton gyűjtöttek tapasztalatokat. Útjuk során fontos szerepet kapott az adományok gyűjtése is.

A Handler József tervezte épület alapkövét 1857. július 27-én tették le, az első tanév 1858. október 4-én kezdődött a Képzede utca 14. szám alatti épületben.

Az épületről így írt a Vasárnapi Újság 1858-ban:

„Sopronnak, ugynevezett Ujteleki (Neustift) kapujától balra, nehány száz lépésnyire a várost környező faltól s nehány ölnyire, az egyházkerület által megvett, és szép kertté alakitott régi eperfáskert előterén, a város határának egyik regényesebb részén áll, ezen délkeletre egy, északnyugotra két emeletű, szilárd anyagból készült és cseréppel fedett csinos épület, mellyet a közönségnek, a nevelés szent templomául mutatunk be, hangosan kiáltó bizonyságul, mit képes Isten segitségével a vallásos érzület és buzgó részvét, jelen időnkben is előállitani. – Mint sok egyéb dologban, ugy a nevelés szent ügyében is, eljutottunk valahára azon meggyőződéshez, hogy azon régen és gyakran megvitatott kérdésre „mi kell a magyarnak?” nem elég többé hosszas dictiókban felelgetni „nevelés, – hanem ha lépést akarunk tartani a haladó korral és áldozatul nem esni tespedésünknek, a munkához is hozzá kell fognunk, és tanitókat képeznünk. A nemzetiség tekintetén kivül egyházilag is kiáltó szükséggé vált ez. – Érezte ezt ugyan régóta az egyházkerület, és több mint egynegyed század óta, a soproni főtanoda kebelében ápolt egy szerény tanitóképezdét, de a csekély anyagi erőhöz mérve ugyancsak csekély eredménynyel is. Ez előtt négy évvel merült fel tehát, az egyház kiáltó szükségének magasztosabb érzetéből, nehány lelkesebb férfiuban azon ohajtás, miszerint az eddigi tanitóképezdét czélszerübben szervezni, az abba felveendő növendékeket – mint többnyire csak szegényebb sorsu ifjakat – nagyobb kedvezményekben részesiteni és az intézetet, a már szervezett főtanodától külön vált önálló intézetté kellene alakitani. – Az egyházkerület buzgósága osztozott ezen ohajtásban, de a nélkül, hogy az intézetre nézve szorosabb kötelezettséget vállalt s az egyházakra ezért ujabb terheket rótt volna, azt a gyülekezetek buzgó részvétébe ajánlotta, s egyszersmind Pálfy József képezdei igazgatót, Király József főtanodai igazgatót és Kolbenheyer Móricz soproni lelkész és iskolai bizottmányi tagot megbizá, a képezde részére, a kerületben és külföldön segélypénzt gyüjteni. És ezen buzgó férfiak elkezdék a gyüjtést, benn a hazában és a külföldön, bizva Istenben és a hitrokonok részvétében. Meghordozák az egyház üres perselyét a külföld jótékony intézeteinél, meg a koronás fejedelmeknél és nemeskeblü magánosoknál, meg a csatornán tuli hitrokonoknál a Temze partján, hol a 85 éves, fiatal szellemü patriarcha dr. Steinkopff, londoni német lelkész, az intézet érdekében alakult külön bizottmány élére állva, ritka lelkesedéssel működik folytonosan az ügy javára. És az eredmény a vállalkozók várakozását meghaladta, a kishitüek kétségeit megszégyenitette, ugy, hogy az épület alapköve 1857. julius végén már letétethetett, november hó végével pedig tető alá kerülhetett. Van benne 56 lakosztály, egy tágas zene és 4 tanterem, könyvtár, étterem, három tanitónak s legalább 40 növendéknek kényelmes lakás. Hozzá csatolva van egy tágas kert, hol a konyhakertészetnek, gyümölcsfa-, szőlő- és selyemtenyésztésnek és méhészetnek is alapjai megvetvék; egy tágas és jól felszerelt testgyakorlóintézet, (…) egy ahoz tartozó külön kisebb épülettel. A főgynasium vezérei, – a szent ügy mellett lelkesülten működő férfiak, – tudván, hogy tisztakezü eljárásuknak legcsalhatlanabb pecsétje a nyilvánosság: nem mulasztják el az illető nagy közönséget időről időre nyomtatásban kiadandó részletes közlések által tudósitani, mindennemü befolyt ajándékokról, az ezerektől alá a fillérekig, – a fejedelmi adakozoktól és az uri rendtől alá a legutolsó napszámosig, – egyszeresmind számot adván a kiadásokról is.
(…)Különös elismerést érdemel a soproniak és szomszéd gyülekezetek áldozatkészsége. Mert az a sok ingyen fuvar és leengedett árjegyzékek, fényesen tanusitják, miszerint a régi ősök édes emlékü buzgósága és áldozatkészsége még unokáikban is csak alkalomra vár, hogy életének jeleit feltüntesse. Lássuk most ez intézet eddigi belső elrendezését.
A soproni ev. iskolatanitói képezde a számára ujonnan állitott épületben a f. é. október elsejével fog megnyittatni. Az épület 56 lakosztályt tartalmaz, s a város legszebb s legegészségesebb részén áll, bájoló kilátással, s kapcsolatban egy tágas kerttel, mellynek egyik oldalát végig egy kis patak mossa. Ezen kertben egy jól rendezett testgyakorlóintézet, hozzá tartozó külön csinos épülettel, gyümölcsfa- és szőlőiskola és méhészet, – s körülötte nagy számu eperfák léteznek, s a városi uszoda tőle csak egy pár száz lépésnyire esik. Felvétetnek ezen intézetbe négy algymnásiumi osztályt vagy reáliskolát végzett, legalább is 14 éves ifjak, s rendkivülileg mások is, kik sem az egyiket, sem a másikat nem végezték, de jó erkölcsüek, s kellő előkészülettel s a tanitói pályára különös hajlammal birnak. – A képezdei tanfolyam három évi, kettőt az elméletre, egyet a gyakorlatra számitva. S ezen idő alatt oktattatnak a növendékek egy igazgató s két rendes- és több segédtanár által, – kik mindnyájan a képezdei növendékekkel együtt ugyanazon épületben laknak, – a rendes képezdei tanulmányokon kivül a zenészetben (ének-, zongora-, orgona- és hegedűben), rajzolásban, testgyakorlatokban, kertészetben, gyümölcs- és eperfa-, szőlő- és selyemtenyésztésben és méhészetben; – s hogy alkalmuk legyen magukat a tanitási módban is gyakorolni, a képezdével egy gyakorló elemi iskola áll kapcsolatban, hol az egyik képezdei rendes tanár, – s ennek közvetlen felügyelete alatt az ügyesebb képezdei növendékek oktatják a gyermekeket az elemi tanulmányokban, magyar és német nyelven egyiránt. – Fizetnek pedig a képezdei növendékek lakás, fütés, tisztogatás és tandij fejében évenkint 30 pftot, s élelemmel, addig is, mig az intézet maga láthatja el őket, a főtanodai tápintézetben fognak elláttatni, részint ingyen, részint 12–20 ft. évi fizetésért. Minthogy pedig a képezdei növendékek száma még most kisebb, mint a mennyit az intézet befogadni képes, addig is, mig az a teljes számot elérné, az igazgatóság ugy intézkedett, hogy más, kisebb tanulók is nyerhessenek ott lakást, kik, ha kivántatni fog, ugyanott élelmezéssel is el fognak láttatni, – és pedig részint ollyanok, kik a helybeli algymnásiumban tanulnak, részint ollyanok, kik a gymnásiumhoz előkészittetni kivánnak, – megjegyezve, hogy 6 éveseknél fiatalabbak nem vétethetnek fel. – Az elsők az igazgató felügyelete alatt a képezdei tanitók által iskolai óráikra készittetnek elő, az utóbbiak pedig mind azon tanulmányokban s képességekben fognak oktattatni, mellyek a gymnásiumba leendő felvétetéshez megkivántatnak. Ezenkivül oktattatnak a zenészetben, rajzolásban, s ha kivántatni fog, az idegen nyelvekben is. – Minden 2–3 növendék egy melléjök rendelendő kipróbált erkölcsü képezdei növendékkel együtt egy külön tágas lakszobát kap lakásul; fizet pedig mindegyik: élelmezésért és lakásért, ide értve a fütést és mosást, ugy nem különben lábbelijök és felsőruháik tisztogatásaért, s a tanitásért, ide értve a rajzolást és testgyakorlatokat: 10 hónapra 250 pftot, a mi félévenkint előre leteendő; – csupán lakásért, fütéssel és mosással együtt 30 pftot. Ezenkivül a zenészetben, idegen nyelvekben és uszásbani oktatásért külön dij fizetendő. Magában értetődik, hogy a szükséges ágynemüvel minden növendéknek el kell látva lenni. – Elegendő és egészséges étkek felől az igazgatóság gondoskodik, s a tisztaságra és rendre atyai szeretettel párosult szigorral ügyel fel. – Az oktatási és társalgási nyelv a magyar és német.”

1944. október 28-án az épületbe a soproni német katonai parancsnokság költözött. A december 6-i légitámadás során a klasszicista stílusú épület súlyosan megsérült, erre Rozsondai Károly igazgató így emlékezett:” A december 6-i angolszász légitámadás az épületet lakhatatlanná tette; az egész tetőcserépzet megsemmisült, az ablakok, ajtók betörtek. A kapukat nem lehetett becsukni. Az Ortskommandantura a támadás estéjén kiköltözött, s a berendezés jórészét az Uszoda utcai óvodába szállíttatta. Erről a szállítmányról pontos jegyzék készült. (Ágyak, asztalok stb.) A légitámadás 7-8 áldozatát az intézet kertjében a filmvetítéshez használt nehéz fekete függönyökkel terítettük le. Éjjel elszállították a halottakat, miután zseblámpafénynél igyekeztünk személyazonosságukat megállapítani.„ (SSz. 1958/3)

1945. március 28-án ismét bombatámadás érte az épületet, mely újfent rendkívül súlyos károkat okozott. Az intézmény tornyának harangját utoljára 1946. május 15-én hallhatta a város lakossága, amikor a szakértői vélemények alapján életveszélyesnek nyilvánított épület alagsorában megtartottak a ballagási ünnepélyt. A súlyosan sérült épület nem várta meg, míg elbontják, nem sokkal az ünnepség után magától omlott össze.

A tanítás néhány évig még folytatódott az Evangélikus Teológia Deák téri épületében, majd mikor ott általános iskola kezdte meg működését, a tanítóképzés végleg megszűnt. Az utolsó osztály 1957-ben ballagott el.

Az épület és a kert helyén egy közkedvelt játszóteret - Gödör -, alakítottak ki, majd később modern társasház került a helyére.

Az épületről további fotók és egy filmfelvétel is elérhető a képeslap feletti Képezde címkére kattintva.