Rozsondai Károly (1901-1967)

Betűméret
Rozsondai Károly

A huszadik századi Sopron művelődéstörténetének jelentős alakja volt, író, költő, pedagógus: a soproni tanítóképző intézet tanára, majd 1936-tól igazgatója.

Életútja a brassói havasoktól a Károly-magaslatig ívelt: székelyből lett igazi sopronivá. 1901. február 10-én született Zajzonban. Ősi evangélikus papi-tanítói családból származott. Édesapja, az egykori soproni teológus, korán elhunyt, öt árvát hagyott maga után. Károly - a legidősebb fiú - mielőbbi megélhetést biztosító pályát keresve, a hosszúfalui polgári iskola elvégzése után a kolozsvári tanítóképzőbe iratkozott be. Itt szerezte meg oklevelét 1919-ben. Ezt követően egy évig Tatrangon tanított igen mostoha körülmények között. 1920-ban az egész család áttelepült Budapestre. Az özvegy és őt gyermeke hónapokon át a vagonlakók keserves életét élte. Rozsondai Károly a fővárosban a Tanárképző Főiskola hallgatója lett. A főiskolát kitüntetéssel végezte el, majd 1926-ban - a Pázmány Péter Tudományegyetem Apponyi Kollégiumában - a tanítóképző intézeti tanári diplomát is megszerezte. Ekkor már egy éve - 1925 ősze óta - a a soproni evangélikus tanítóképzőben tanított, ahol szakterületeinek búcsút mondva (eredetileg matematika-fizika-kémia szakos tanár volt), pszichológiát, pedagógiát, logikát és neveléstörténetet adott elő. Rozsondai igazi polihisztor alkat volt: a természettudományok mellett otthonosan mozgott a történelemben, az irodalomban, a zenében és a képzőművészetben csakúgy, mint Sopron flórájának és faunájának ismeretében. Helytörténeti és folklór-kutatásai is jelentősek voltak.

Rozsondai 1936. szeptember 1-én - harmincöt évesen - vette kezébe a nagy múltú tanítóképző intézet irányítását. A vezetői kötelmek példaadó betöltése mellett, elsőrendű feladatának tartotta tanári munkája maradéktalan ellátását.Előadásai során az általános és szakműveltség ötvözésére törekedett úgy, hogy közben a hivatásérzet lángját is magasra szította tanítványaiban. A magyar tanítók, a hűséges „Lámpások” generációi soha el nem múló hálával és szeretettel emlékeztek vissza rá.

1957 őszén megszűnt a tanítóképzés Sopronban. Rozsondai azonban - híven önmagához - a vártán maradt. Még évekig igazgatta a tanítóképző helyén létesült általános iskolát. Rozsondai Károly - a gyakorlati embernevelés mellet - jelentős tudományos munkásságot is kifejtett Tanulmányainak egész sora jelent meg a helyi és országos folyóiratokban. "Sopronbánfalva" c. falumonográfiája (1937, Sümeghy Józseffel közösen) a Magyar Falukutató Intézet 1935 évi pályázatán első díjat és Széchenyi-érmet nyert. További jelentősebb munkái voltak: Falukutatás és tanárképzés (Cegléd, 1936), A versírásról (Sopron,1943), Képek a soproni tanítóképző történetéből (SSz. 1958/3. sz.).

A kitűnő tanár és tudós az 1960-as évek derekán összeroppan. 1962 tavaszán még ő nyitja meg a Soproni Ünnepi Könyvhetet, ugyanez év nyarán még ő mutatja be Sopronnak Áprily Lajost - de a váratlan agyvérzés után már nem tud többé talpra állni. 1967. december. 20-án hunyt el. Karácsony vigíliáján a gyászolók százai búcsúztak tőle a Balfi úti temetőben.

Az igazi sopronivá vált, számkivetett székely így búcsúzott az otthont és hazát adó ősi várostól: „Hálásan omlok a híven hordozó rögökre / és itt maradok az életen túl is őrökre, / hová vetett a drága déli határról sorsom: / oh, légy áldott, minden hű hajlék között, Sopron!”

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó:Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető:Bugyi Sándor

:::
Rozsondai Károly emlékét Sopronban 1996 óta őrzi utca az Ágfalvi úti lakóparkban.

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Nem kerül térképre
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. augusztus 8.