Boór Sámuel 1837-ben vásárolt telket a Győri külvárosban azzal a céllal, hogy az ott felépítendő házában fogadót nyisson. A közelben tartott állatvásárok – Lóvásártér és Marhavásártér - miatt joggal várhatott nagy forgalmat az új kocsmától, de az is sejthető volt, hogy a tervet a közelben működő fogadók tulajdonosai nem nézik majd jószemmel, s ez olyannyira igaznak bizonyult, hogy egymással szövetkezve járultak a tanács elé, aki panaszuknak helyt adva megtiltotta a borkimérést, lefoglalta a készletet és még a cégtábla eltávolítására is kötelezte a tulajdonost. A helytartótanács felülbírálta ezen döntéseket, így 1842-ben Boór a mai Szénatér söröző épültében megnyithatta az első vendéglátóipari egységet Lánchíd néven, melyet hamarosan Palatinusra változtatott.
1886-ban új tulajdonos vette át az üzemeltetést, Mayer Mátyás 1903-ig vezette a fogadót, melyet ekkor Nádor szállodának/vendégfogadónak hívtak. Ekkortájt lett a soproni munkások kedvelt találkozóhelye a kocsma, korabeli feljegyzések tanúsága szerint például 1892-ben több munkás tömörülés tartott itt bált, de itt volt például a Magyarországi Famunkás Szövetség helyi szervezetének egyleti helyisége is. Ebben az időben készült a most bemutatott képeslap is.
1903-1908 között Pusch Nándor volt a tulajdonos, aki az állatvásárok látogatóinak költései mellett most már a munkások rendezvényeinek bevételével is számolhatott. 1908-ban a Keglovich család tulajdonába került a vendéglő, vezetője Keglovich József (1878-1933) lett, aki haláláig állt a családi vállalkozás élén. 1912-ben a Soproni Naplóban Keglovich Oszkár jelentett meg hirdetést, melyben a fogadóhoz tartozó tekepályát népszerűsítette, érdekesség, hogy a pálya napjainkban is a soproni sportolókat szolgálja. 1918. november 2-án népgyűlés keretében itt mutatkozott be a város munkásainak az újonnan megalakult munkástanács, de még az 1920-as évek közepén is több munkásszervezet rendezvényeinek adott otthont a Palatinus.
Édesapja halála után, 1933-ban a mindössze 28 esztendős ifj. Keglovich József lett a szálloda vezetője, aki párhuzamosan a Hatvan Ferenc Turistaház - később Erdei Fenyves Penzió - vendéglőjét is üzemeltette.
A Palatinus 1950-ben megszűnt, a helyiségek az Állami Gazdagság tulajdonába kerültek. Honlapunkon korábban bemutattunk már egy felvételt – ide kattintva tekinthetik meg - , mely 1952-ben készült, és melyen a gazdaság dolgozói az Alkotmány ünnepének alkalmából öltöztették ünnepi díszbe az egykori fogadó homlokzatát.
Több, mint egy évszázados történelme alatt a többször nevet váltott szálloda a győri és kőszegi országutak kereszteződésénél álló, prosperáló vendégfogadóból a városi munkásság egyik kiemelt törzshelyévé, majd jelentőségét elvesztő kocsmává vált, végül megszűnt. A korabeli képeslap még fénykorában mutatja a fogadót, a mellékelt hirdetés pedig már a Keglovich család idejéből, az 1940-es évekből maradt ránk emlékül.
A szállóról egy 1941-ben készült fotót is megtekinthetnek honlapunkon ide kattintva.
Az itt bemutatott képeslap Preidl Zoltán soproni képeslap- és fényképgyűjtő kollekciójának egyik darabja. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Zoltánnak, hogy lehetővé tette az anyag bemutatását honlapunkon. A gyűjteményben szereplő képeket folyamatosan tesszük közzé, az egyes darabok a Preidl Zoltán gyűjteménye címkére kattintva listázhatók ki. A gyűjtő Facebookos oldalának linkjét a Kapcsolódó és ajánlott link alatt találják.
Göncz József-Bognár Béla: Vendéglátás és szórakozás Sopron vármegyében
Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században, Soproni Szemle 1966/3. p. 19-20.
Géczy Nóra: Sopron faépítészete a polgárosodás korában (1850-1910) Doktori disszertáció 2005. - http://doktori.nyme.hu/63/1/disszertacio.pdf - Letöltve: 2018.12.27.
Dr. Faragó Sándor, Grábits Frigyes, Hárs József: Munkásmozgalmi emlékhelyek Győr-Sopron megyében, 1986.
Sopron és Sopronvármegye ismertetője, 1934. p. 209.
Hozzászólások
Köszönöm ezt is és többit is. Biztos vagyok benne, hogy lesz még.:)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Itt, ahogy a Vigalmi Bizottság magyar nyelvű jelentésében olvashatjuk, a "Palatin vendéglőben" tartotta 1892 évi zártkörű farsangi mulatságát a "katolikus olvasó-egylet." A vendéglő üzletpolitikájára jellemző, hogy a világításért 10, a felszolgáló személyzetért 2 forintot kellett csupán fizetniük. (A kiegyezés után bevezetett osztrák-magyar forintról van szó. Egy liter minőségi vörösbor 40-60 krajcárba került ekkor. (1 ft =100 kr)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm a kiegészítést.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nemet szöveg:
„9/9 1899
Mit herzlichen Gruß an Jancsi und Dich Deine
aufrichtige Schwägerin
Irma“