A háttérben, fák mögé rejtve, két építmény vehető észre. A vendéglő, ahonnan cigányzene szólt és az érettségik feszültségeit kipihenő diákok, vagy az egyetemi vizsgák után felszabadultan mulatozó főiskolások éneke zengett. A [zenepavilon] deszkáin már 1885-ben újságban hirdetett műsorát játszotta a 76. gyalogezred zenekara (ennek mundérját viselte katonaidejében Dahner). Gyerekkoromban az éppen soron következő katonazenészektől évről évre kikövetelt száma volt "A rezervista álma". Carl Michael Ziehrer katonakarmester és operettszerző világhírű szerzeményét az 1930-as években modernizálták.Beállítottak egy gépfegyvert, ezzel önkéntelenül jelezték a közelgő vészterhes időket. Azt is, amely a kertben annyi kárt okozott. Erre talán Dahner Samu (1876-1957) - a város főkertésze 1912-től - sem gondolt álmaiban, amikor megtervezte a kora tavasztól késő őszig a legkülönfélébb növényekből összeállított kompozícióit. Ezek között talán az utolsó volt a Nagy-Magyarország címere. Az biztos, hogy 1945 után nemigen lehetett volna összeállítani.
Az Erzsébet-kerti zenepavilont 1889-ben adták át, előtte egy fából ácsolt emelvényen léptek fel a zenekarok, a szerző erre utal.
Hozzászólások
És ekkor már javában dolgoztak a soproni művésztelep résztvevői - többen az Erzsébet-kertben leltek ihlető témára. (V.ö. Az 1929. évi soproni művésztelep - egy résztvevő szemével)