Hatvan Ferenc (1860-1929)

Hozzá-szólok
Betűméret
 Hatvan Ferenc (1860-1929)

A soproni turisták egyik vezéralakja 1860. január 23-án született a Sopron vármegyei Pinkafőn (ma Pinkafeld Burgenlandban). Felső nép- és polgári iskolákra érvényes oklevelét Budapesten szerezte 1881-ben. Néhány hét elteltével már Kismartonban jelentkezett a polgári iskolában, ahová rendes tanítóvá nevezték ki. Mint maga mondta, itt tanulta meg a természetet szeretni. Nem csodálható, hiszen a mai Eisenstadt „közeli és szélesebb” környéke, beleértve az Alpok nyúlványait is, csábít a kirándulásokra.

Három év múlva a kapuvári polgári iskolába került, ahonnan 1887-ben jött be a vármegye székhelyére, Sopronba. Segédtanárként alkalmazták a felső kereskedelmi akadémián. Nyilván jó munkát végzett, mert két év múlva már a rendes tanári cím illette meg. További szolgálati évei során azzal fejezték ki az iránta való megbecsülést, hogy két alkalommal is magasabb fizetési osztályba sorolták. Amikor igazgatója megbetegedett, ő lett a helyettese, sőt annak halála után kinevezték a helyére. Maradhatott volna még, de az 1917/1918-as tanévet már szabadságon töltötte, s 1918 nyarán kérte nyugdíjaztatását. Októberben került nyugállományba. Filozófiáját búcsúbeszédében fejtette ki: „fő törekvése volt az ifjúságot a szabad természettel megkedvelteim, amely természetnek nagy nevelő hatása van, mert odakint eltűnnek a válaszfalak, amelyek az embereket különben oly károsan elválasztják”.

Az eddigiekből egy, a munkáját jól végző, azt hivatásának tartó tanár képe bontakozik ki. Hatvan Ferenc azonban több volt ennél, ő a Dunántúli Turista Egyesület megalapítója és több turista létesítmény létrehozója. Hosszú évek kísérletei előzték meg az alakulást. A sorba még az is belefért, hogy esetleg osztrák egyesület fiókjaként működhetnének a helyi kirándulók. Ezt azonban hazafias okból elutasították. Később a pozsonyiakhoz csatlakoznának, vagy inkább a Magyar Turista Egyesület budapesti központjához, ahol a soproni Thirring Gusztávé a vezető szerep.

1902 őszén kezdtek bele a tényleges szervezésbe. Hatvan Ferenc vezetésével és természetesen a soproni erdők atyjának, Muck Andrásnak tevékeny részvételével 1903 elején eljutottak odáig, hogy a nyilvánosság elé léphettek elképzelésükkel. A közönség szívesen fogadta a tervet. Már április 5-én megtarthatták az alakuló közgyűlést a városháza dísztermében. Aznap közel százan jelentkeztek tagnak.

Az egyesület - szemben a Városszépítőkével, amellyel megegyezett - elsősorban nem a városon belül, hanem a közeli és távoli környéken akart tevékenykedni. Rendszeres kirándulásokat szervezett Lánzsértől a Rozáliáig, a Lajta-hegységben és az Alpok közeli hegycsúcsaira. Az évek folyamán kiépítette jelzett útjainak hálózatát, és útikönyveket jelentetett meg (kiemelkedik ezek közül tiszteletbeli elnökének, Thirring Gusztávnak bedekker-formájú és alaposságú kötete, a Sopron és a Magyar Alpok). Az alkotások közül két szélsőség (földrajzilag értve): kilátó Muck tiszteletére a Nyíresen, illetve fürdőház a Fertőn 1909-ben (nem azonos a Városszépítők korábbi létesítményével). A taglétszám, az óvatos előrejelzéseket rendre meghaladva, egyre nőtt és az első világháborúig meghaladta az ötszázat. A báli szezon talán legrangosabb tánc- mulatsága volt a turistáké. A vigalmi bizottság olyan szépen díszítette föl a Kaszinó termeit, hogy azt a vetélytársak is feltétel nélkül elismerték.

A háború, és ami utána következett, nagyon megviselte az egyesületet. Le kellett mondania burgenlandi szervezeteiről és úthálózatának nagyobbik részéről. Azért lassan mégiscsak összeszedte magát és még létesítmények felépítésére is talált pénzt és energiát. 1924-ben szánkópályát, 1927-ben pedig az Erdei Fenyves Penziót és Hatvan-turistaházat avatták fel (a mai Hotel Lövér helyén). Az egyesület alapítása óta elnöke, Hatvan Ferenc még személyesen részt vett az ünnepségen, a soproni turistaság nagy kárára azonban 1929-ben meghalt.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kép típusa: 
Szerző: 
Nem kerül térképre
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2017. december 6.