Hoffer Ottó (1889-1958)

Keresés az archívumban

Helyszín
Hoffer Ottó (1889-1958)
Eredeti méret

Zupančić Miklós Károlynak, a zenéért lobogó tanárnak egyik tanítványa volt Hoffer Ottó, a soproni német gyökerű művelődés szorgalmas és igen szerény munkása. Apja Hoffer Kálmán, Győrből áttelepült katolikus borkereskedő. Anyai ágon a soproni Tiefbrunner család sarja. Városunkban született 1889. augusztus 24-én, városunkban élt haláláig. Ahhoz a tisztviselő-réteghez tartozott, amelynek élete a foglalkozás, valamint — szabadidejében — az amatőr művészet szeretete és gyakorlása, egyesületekhez kötődő társadalmi szerepvállalás és a turistáskodás között oszlott meg.

Kenyérkereső foglalkozásként ő is a bankszakmát választotta, mint Klafsky Henrik, vagy Zwinz Károly, a másik két barát, akikkel együtt zenélt a Zeneegyesületben, illetve a Zupančić alapította Haydn—Mozart—Beethoven Klubban. Vagy akár más alkalmi társulásban, ahol kamarazenélés folyt, kezében a hegedűvel, esetleg a brácsával.

Nyilvánosság elé először 1908. február elsején lépett. A líceum szokásos farsangi bálja előtt hangversenyt rendeztek. Ezen adott elő egy számot, nagy sikerrel. A kereken ötven évre tehető zenész-pályáján ritka alkalom volt az, amikor visszahúzódó természetén erőt véve, elvállalta a szóló-szereplést. Akkor is inkább csak kettősverseny egyik szólistájaként. Annak ellenére, hogy ilyen volt a természete, a kamarazenélés finom játékmodorán kívül a zenekari hangzás erőteljessége sem volt idegen számára. Nagyon korán foglalhatta el a szimfonikus zenekar hangverseny-mesteri székét, s ezen a helyen nyugodtan számíthattak zenei biztonságára.

Számtalan rendezvényen szerepelt mint kamarazenész — akár tisztán zenei volt az, akár nem — Sopronon belül éppúgy, mint a Dunántúl más városaiban, ahova a soproniakat hívták. Mégis leginkább a Zupančić-féle társaságban lehetett látni-hallani.

Klafskyval ketten voltak azok, akik, a mester halálos ágyán, megfogadták Zupančićnak, hogy nem hagyják abba az 1898 óta minden nagypénteken megtartott zarándoklatot Haydn kismartoni sírjához és ott a Krisztus 7 szava a keresztfán c. Haydn-mű előadását. Fogadalmukat a legvégsőkig betartották, s amikor a vasfüggöny elzárta előlük az utat, átadták a stafétabotot a mester Ausztriában élő fiainak. Hoffer Ottó több mint negyven alkalommal működött közre ezeken a hangversenyeken.

Hogy vidámabb dologra térjünk, Hoffer Ottó tagja volt a Schlaraffia Sempronia Egyesületnek. Itt a Ritter presto, der langsamer nevet kapta lovaggá ütésekor. A barátság, a humor és a művészet ápolására szövetkezett társaság a Kaszinó (Magyar Művelődés Háza) egyik bérelt termében tartotta estélyeit.

Kiváltképpen a régi kamarazenét szerette. Minden fölösleges pénzét arra fordította, hogy korábbi nagy mesterek műveinek kottáit megszerezhesse, vagy legalább külföldi könyvtárakban másoltassa. Tudását és a zene iránti alázatát igyekezett átplántálni a tanítványaiba. Ugyanis hosszú évekig volt hegedűtanára a zeneiskolának.

A második világháború után egy ideig kénytelen volt politikai okokból megválni foglalkozásától, s erdei munkásként dolgozni. De aztán sikerült ismét bekerülnie a zenét oktatók közé, ha nem is a városban, de a környék falvaiban. Széles körű ismeretségei révén sokan tartoztak barátai közé, akiket „Otto papi” (ahogy nevezték) vendégül látott előbb a Wesselényi utcai, majd a Patak utcában bérelt otthonában. Zenéről folyt a beszélgetés és kamarazenélés folyt a beszélgetések között.

1957-ben azonban halálos betegség támadta meg, amely a következő esztendőben végzett vele. 1958. május 12-én örökre távozott a soproni művelődés szorgalmas munkásai közül. Talán lesz majd valaki, aki emléktáblát állít neki, ahogy ő tette (saját pénzén) Zupančićnak, tanítómesterének, a Petőfi téri házon. A házon, ahol a mester egykor lakott, s ahová a hálás tanítvány járt hegedülést tanulni.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa
Kapcsolódó bejegyzés
Kapcsolódó kiadvány
Forrás

Csatkai Endre: Hoffer Ottó. Soproni Szemle XII. évf. (1958), 371—372. o.;
Szabó Jenő: Ritter Schubertl elindult az Alhallába. Klafsky Henrik halálára. Soproni Szemle XLV. évf. (1991), 275—277. o.;
Szerző nélk.: 100 Jahre Karfreitagsaufführungen der „Sieben letzten Worte des Erlösers am Kreuze” von Joseph Haydn in der Bergkirche Eisenstadt 1898—1998. Kismarton, 1998.

Szerző
1889

Hozzászólások

A bejegyzés létrehozása: 2019. június 26.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.