Asztaltársasága már Lackner Kristófnak is volt, de ilyen Schlaraffia Lovagrendet még a német népmesék Schlaraffia sosemvolt országa sem termelt ki magából, mint a 19.-20. század bohémlelkű banktisztviselői Prága után (1859) kilencedszer Sopronban (1878). Jelképük a Bölcs Bagoly, színük a kék-fehér, helyük az újonnan épült Kaszinó első emeletének színház felőli sarkában, ahonnan Tilgner Liszt-szobrát jól láthatták. Hiszen ők rendelték. Ha nem tévedek, ott szerénykedik a másolata fehéren a művészi rendetlenségben.
Aki tagnak jelentkezett, valami hasznosat produkált az életben. Ezt lovaggá ütésekor kicirkalmazott névben rögzítették. (Például Bella Lajos Ritter Cserepes von Burgstall.) Legismertebb közülük Klafsky Henrik volt. 1916-ban lépett be, akkor már a soproni zeneélet megbecsült előrelendítője. Amikor zenekari tagként nagybőgőzött, Goldmark is vezényelte. Ritter Schubertl élete végéig hűséges kasztellánusa maradt Bärenburgnak, vagy úgy is mondhatnám, hogy Semproniának.
Az egyesületet 1946-ban betiltották. Hiába reménykedett, hogy megérheti feltámasztását. Amikor 97 évesen Ritter Schubertl elindult az Alhallába, többek között a bécsi filharmonikusok kamaraegyüttese búcsúztatta a sírnál. Az egyesület emlékét a volt Kaszinó falán emléktábla őrzi.
/A témában a Kapcsolódó kiadvány alatt lévő kötetet érdemes még átböngészni. - A szerk./
Hozzászólások
Feleségemet is tanította (hegedű), szerette és kedves volt vele mindig, de az ütemet néha a nagy lábfejével adta a kislány tanítvány lábán... ;-)
Feleségem még néhány "nevelési módszerét" is megosztotta velünk: amikor nem teljesített a hegedűórán megfelelően, Henrik bácsi egyszerűen a térdére fektette, szoknyát fel és fenekelés volt. Ellenben nagyon szerette a diákjait, mert mikor Katám kissé "mellé járt" a zeneiskolának, megjelent a lakásukon...volt nemulass.
Zseniális érzékkel tudta meghatározni, hogy a zeneiskolával szembeni élelmiszer boltba (Kis J. -Erzsébet sarok) mikor érkezik a friss és még meleg májsajt (Leberkäse), amiért Katámat ugrasztotta...de ha már kihűlt visszaküldte!
Egyszer engedett az elveiből: új darab tanulása előtt utasította Katit, hogy térdeljen le, mert a zene Istene következik: J. S. Bach! Katám az olajos padlóra való térdelésnek ellenállt, mert vadonat új kordnadrágját féltette. Henrik bácsi elfogadta a kifogást!!!
Gondolom, hasonló történeteket még páran tudnának mesélni erről a nagyszerű emberről!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani Auer Miklós cikkét a Schlaraffiáról, melyben Klafsky Henrik is szerepel: https://szk.orain.org/wiki/Collector_-_Schlaraffia
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm, feltétlenül el fogom olvasni a közeljövőben!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Amikor 1963-ban Sopronba kerültem, már több éves nagybőgős múlt állt mögöttem, de amikor beléptem a szimfonikus zenekarba, beiratkoztam a zeneiskolába is, hogy Henrik bácsitól tanuljak. Olyan kottákból tanultunk, melyekből még őt tanították a legnagyobb bécsi mesterek. Henrik bácsi ceruzával gondosan feljegyezte, hogy mikor játszotta el az adott gyakorlatot. Tőle hallottam először a Schlaraffiáról. Mesélte, hogy fiatal korában a soproni zenészek filléres vonattal utaztak a bécsi hangversenyekre, és a bécsi muzsikusok is rendszeresen jártak Sopronba kisegíteni vagy koncertezni. Több évtizedes tanítványi és szólamtársi kapcsolatunk életem legszebb élményei közé tartozik. Kottáit féltett kincsként őrzöm.