Schlaraffialand

Hozzászólok
Soproni részlet és az egyesület találkozóhelye az egykori Kaszinóban

Asztaltársasága már Lackner Kristófnak is volt, de ilyen Schlaraffia Lovagrendet még a német népmesék Schlaraffia sosemvolt országa sem termelt ki magából, mint a 19.-20. század bohémlelkű banktisztviselői Prága után (1859) kilencedszer Sopronban (1878). Jelképük a Bölcs Bagoly, színük a kék-fehér, helyük az újonnan épült Kaszinó első emeletének színház felőli sarkában, ahonnan Tilgner Liszt-szobrát jól láthatták. Hiszen ők rendelték. Ha nem tévedek, ott szerénykedik a másolata fehéren a művészi rendetlenségben.

Aki tagnak jelentkezett, valami hasznosat produkált az életben. Ezt lovaggá ütésekor kicirkalmazott névben rögzítették. (Például Bella Lajos Ritter Cserepes von Burgstall.) Legismertebb közülük Klafsky Henrik volt. 1916-ban lépett be, akkor már a soproni zeneélet megbecsült előrelendítője. Amikor zenekari tagként nagybőgőzött, Goldmark is vezényelte. Ritter Schubertl élete végéig hűséges kasztellánusa maradt Bärenburgnak, vagy úgy is mondhatnám, hogy Semproniának.

Az egyesületet 1946-ban betiltották. Hiába reménykedett, hogy megérheti feltámasztását. Amikor 97 évesen Ritter Schubertl elindult az Alhallába, többek között a bécsi filharmonikusok kamaraegyüttese búcsúztatta a sírnál. Az egyesület emlékét a volt Kaszinó falán emléktábla őrzi.

/A témában a Kapcsolódó kiadvány alatt lévő kötetet érdemes még átböngészni. - A szerk./

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje
Kapcsolódó bejegyzés: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1909
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2014. október 27.

Hozzászólások

Takács Gábor képe

Amikor 1963-ban Sopronba kerültem, már több éves nagybőgős múlt állt mögöttem, de amikor beléptem a szimfonikus zenekarba, beiratkoztam a zeneiskolába is, hogy Henrik bácsitól tanuljak. Olyan kottákból tanultunk, melyekből még őt tanították a legnagyobb bécsi mesterek. Henrik bácsi ceruzával gondosan feljegyezte, hogy mikor játszotta el az adott gyakorlatot. Tőle hallottam először a Schlaraffiáról. Mesélte, hogy fiatal korában a soproni zenészek filléres vonattal utaztak a bécsi hangversenyekre, és a bécsi muzsikusok is rendszeresen jártak Sopronba kisegíteni vagy koncertezni. Több évtizedes tanítványi és szólamtársi kapcsolatunk életem legszebb élményei közé tartozik. Kottáit féltett kincsként őrzöm.

Friedrich Rezső képe

Feleségemet is tanította (hegedű), szerette és kedves volt vele mindig, de az ütemet néha a nagy lábfejével adta a kislány tanítvány lábán... ;-)
Feleségem még néhány "nevelési módszerét" is megosztotta velünk: amikor nem teljesített a hegedűórán megfelelően, Henrik bácsi egyszerűen a térdére fektette, szoknyát fel és fenekelés volt. Ellenben nagyon szerette a diákjait, mert mikor Katám kissé "mellé járt" a zeneiskolának, megjelent a lakásukon...volt nemulass.
Zseniális érzékkel tudta meghatározni, hogy a zeneiskolával szembeni élelmiszer boltba (Kis J. -Erzsébet sarok) mikor érkezik a friss és még meleg májsajt (Leberkäse), amiért Katámat ugrasztotta...de ha már kihűlt visszaküldte!
Egyszer engedett az elveiből: új darab tanulása előtt utasította Katit, hogy térdeljen le, mert a zene Istene következik: J. S. Bach! Katám az olajos padlóra való térdelésnek ellenállt, mert vadonat új kordnadrágját féltette. Henrik bácsi elfogadta a kifogást!!!
Gondolom, hasonló történeteket még páran tudnának mesélni erről a nagyszerű emberről!

Vári László képe

Szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani Auer Miklós cikkét a Schlaraffiáról, melyben Klafsky Henrik is szerepel: https://szk.orain.org/wiki/Collector_-_Schlaraffia

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, feltétlenül el fogom olvasni a közeljövőben!