Mohl Adolf (1855-1939)

Hozzászólok
Mohl Adolf (1855-1939)

Felmenői a burgenlandi, egykor Sopron megyei Nyékről származnak. Édesapja Mohl Ignác Lövőn születik, mint több őse a tímármesterségben jeleskedik. Mohl Adolf, 1855. február 22-én születik Lövőn. A család tekintélyes háza Lövő központjában van. Jellemző a családra a puritánul megvalósított jelmondatuk: "Nincs az a kevés, ami elég ne lenne, nincs az a sok, ami el ne fogyna." Elemi iskoláit Lövőn járja, majd Sopronban tanul német nyelvű iskolában, ahonnan a soproni bencés főgimnáziumba kerül. Tanulmányait a Győri Papnevelő Intézetben folytatja. Ekkor spirituális és tanár a papneveldében unokabátyja Mohl Antal, a későbbi címzetes szerbiai püspök. Mohl Antal, aki a spirituális és történeti irodalom terén ismert alkotó, püspöki titkárként is segíti unokaöccsét a papi és írói pályáján egyaránt. Későbbi „Ex Libris” - ükön együtt láthatók, Antal, mint álló, Adolf, mint ülő alak, írás közben, hátuk mögött zsúfolt könyvespolc, benne a tímárok címere utalva a család évszázados mesterségére, a könyvek pedig tudományos munkásságukat idézik. Az „Ex Libris” felső részén Jézus Szíve ábrázolás, a félkörös felirat pedig "Neque aerugo, neque tinea corrumpit." (Sem a rozsda, sem a moly nem okozhat kárt a könyvekben felhalmozott szellemi tőkében, a tudásban). Antal könyvtárát a keszthelyi karmelitákra Adolf pedig a győri káptalani könyvtárra hagyományozza.

Mohl Adolfot 1878. július 9-én szenteli pappá Zalka János püspök, a győri székesegyházban. Újmisés szentképén a Zsolt 83,5 igével hirdeti: "Boldogok, kik a Te házadban laknak, Uram! Örökkön örökké dicsérnek tégedet." Püspöke Kismartonba, a Szent Márton plébániára helyezi káplánnak. Itt káplántársa Giesswein Sándor, a Szent István Akadémia későbbi alelnöke.

Édesanyja halála (1884) után költözik hozzá Julianna húga, aki későbbi állomáshelyem a háziasszonyi teendőket ellátja. Püspöke 1885-ben kinevezi Loretto plébánosává. Lorettói munkásságának csúcsa a kegyhely 250 éves évfordulója. Erre az alkalomra jelenik meg a kegyhely történetét feldolgozó tanulmánya.

1896-ban Zalka János kinevezi az Eucharisztia Társulat egyházmegyei elnökévé, 1902-ben pedig Tata plébánosává. Munkássága nagyrabecsüléseként püspöke 1910-ben a Szent Péter és Pálról nevezett címzetes tatai apáttá, 1916. február 28-án pedig Ferenc József király a társaskáptalan őrkanonokjává avatja. Alig egy hónap múlva püspöki megbízás alapján már Sopronban találjuk. Először a Voss-féle árvaházban működő nővérek, az Isteni Megváltó Leányainak, a Szent Orsolya-rendi és a sopronbánfalvi karmelita apácáknak gyóntatója. 1907. augusztusától az orsolyiták iskolájának püspöki biztosa, majd a zárda házi igazgatója. 1918-ban az „Új Élet” című lap cenzora. 1921-ben a Szent György plébánia vezetését bízzák rá. A komoly világháborús károkat szenvedett templomot és intézményt az anyagi ügyek racionalizálásával rendbe hozza, a hitélet megújításának csúcspontja az 1925. augusztusában rendezett soproni katolikus napok. A kaszinóban Mohl Adolf a rendezvénysorozatot a következő szavakkal nyitja: "A soproni katolikus nap mai seregszemléje Sopron megye katolikus életének hatalmas, életerős szívdobbanása." Mohl Adolf ezzel a nagyszabású rendezvényével búcsúzik Soprontól. Fetser Antal püspök 1925. június 24-én soproni éneklőkanonokká, 1926. május 11-én a pápai főesperesi szék és javadalom adományozásával győri székesegyházi kanonokká emeli.

1938-ban papságának 60. évfordulóját ünnepli. Gyémántmiséjét Lövőn mutatja be, majd hívők és rokonok sokasága előtt Sopronban. Megkapja a pápai prelátusi címet. Még ez évben végrendelkezik, saját kezűleg megírja gyászjelentését. 1939. április 15-én visszaadja életét Teremtőjének. Breyer István győri püspök búcsúztatja, temetése rendelése szerint Lövőn történik.

Tudósként elsősorban a helytörténeti irodalmat művelte. Sopronban írt művei közül "A soproni Szent György plébánia rövid története" kiemelkedően jelentős. Szerkesztőbizottsági tagja a Soproni Szemlének.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1855
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. november 24.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

A katolikus Sopron 1925 augusztusában a Katolikus Kör kebelén alakult bizottság által szervezett Soproni Katolikus Napok programmjával, melynek megnyitóján hagzott el Mohl Adolf címzetes apátkanonok fentebb idézet mondata, az aug. 10.-én rendezett Országos Eucharisztikus Kongresszushoz csatlakozott. Tíz év mulva a Katolikus Kör 70 éves jubileumára készűlt írásában ezekre a napokra így emlékezik vissza Ns.J: Sopron a "vidéken alig előforduló mértékben 1925 augusztus hó 8-9-10 én bebizonyította a katolikus erő félelmetes nagyságát, szellemi értékeinek mélységét, erőinek izmos megmozdulását."
Ez után nem véletlen, hogy Mohl Adolfnak van még egy soproni vonatkozású írása, egy cikk az Eucharisztikus Értesítő 1927 évi számában: "Sopron mint 'civitas eucharistica'" címmel.