Roth Gyula (1873-1961)

A magyar erdészet európai hírű tudósa volt, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora, az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, majd örökös díszelnöke.

1873. szeptember 26-án látta meg a napvilágot Sopronban. 1892-ben érettségizett szülővárosában. Önkéntesi évének letöltése után kitüntetéssel tette le tiszti vizsgáját, s mint tartalékos hadnagy szerelt le.

1893 - 1896 között a Selmecbányái főiskolán tanult; kitüntetéses oklevelét Budapesten szerezte meg 1898-ban. Jelentős érdeme volt abban, hogy 1919-ben a hajléktalanná vált selmecbányai akadémia Sopronban találhatott második otthonra.

Roth Gyula 1919-től a soproni Bányászati és Erdőmérnöki Főiskolán az erdőművelés, a vad- és halgazdaság tanára volt. 1923-tól tanszékvezető, 1924-től egyidejűleg az erdészeti kutatóintézet irányítója is. Gyakran szerepelt sikerrel a nemzetközi kongresszusokon, több külföldi szakfolyóiratnak volt ismert munkatársa. 1932-ben - Nancyban - a kutatóintézetek VIII. Nemzetközi Kongresszusa őt választotta a szövetség elnökévé. 1936-ban a IX. kongresszus hazánkban ülésezett. A rendezvény előkészítője és példás lebonyolítója Roth Gyula volt. A résztvevők a Sopron - Farkasgyepü - Balatonfüred - Pécs - Szeged - Budapest - Püspökladány - Debrecen - Lillafüred útvonalon haladva pompás áttekintést nyertek a magyar erdőgazdaság keresztmetszetéről és az ország szépségeiről.

Roth 1944-ben vonult nyugdíjba, de mint meghívott előadó egészen 1959-ig tanított az egyetemen. A felsőoktatásban eltöltött négy évtized alatt erdész nemzedékeket nevelt fel, s Európa szerte megbecsült tudományos életművet alkotott.

Az erdészeti kutatásügy és az erdőművelés átfogó egésze érdekelte. Munkássága úttörő értékű volt mind a biológiai alapokra helyezett állományápolás, mind a természetes felújítás terén. Behatóan kutatta a famagvak származását, előszeretettel foglalkozott külföldi fafajok meghonosításával. Új faosztályozási, állományfelújítási és szálalási eljárásokat dolgozott ki. Vizsgálatait mindig széles körű, egzakt kísérletekkel támasztotta alá. Összehasonlító kísérlet sorozatot indított előbb a felvidéki Likavkán és Teplicskán, később Gödöllőn, Ásotthalmán és Bugacon. Tudományos eredményeit mintegy kétszáz szakcikkben és tanulmányban publikálta. Életművének koronája, a kétkötetes Erdőműveléstan, 1935-ben jelent meg. A mű harmadik kötetének tekinthető a két évtizeddel később született A magyar erdőművelés különleges feladatai (Budapest, 1953 ) c. munka. Jelentős A szálalóerdő helyzete Szlovákiában és Magyarországon (Sopron, 1957.) c. cikke is.

1961. január 7-én hunyt el Sopronban.

Kiemelkedő érdemeiért 1952-ben a tudományok doktora címmel, 1954-ben a Munka Érdemérem arany fokozatával, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A Finn Fehér Rózsa középkeresztjének is tulajdonosa volt. Szülőházát a fiára büszke Sopron emléktáblával jelölte meg az Előkapunál, az erdészeti szakközépiskola pedig 1964 májusában őt választotta az intézet névadójául.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Az emléktábla és az intézmény mellett Roth Gyula emlékét Sopronban egy, az Állomás utcával párhuzamos utca is őrzi.

Roth Gyula végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Roth Gyuláról a kötetben részletesebben is olvashatnak.