Ha jól olvasom, Winkler Gábor szerint 1816-ban Handler Jakab tervezte és kivitelezte a homlokzatán ma is M. Kir. Sóhivatalként azonosítható épületet, a Várkerületen, szemben a Mária-oszloppal. A Sopron topográfiájában a Kincstár jelöltetik, mint tulajdonos. Heimler még az akkor érvényben volt elrendezésnek megfelelően a páros oldalon szerepelteti, 48. szám alatt. (Ma 43-as) Thirring Gusztáv a Sopron házai és háztulajdonosai 1734-től 1939-ig c. összeállításában a tulajdonosok kb. tíz évenkénti felsorolását azzal kezdi, hogy két külön ház 1840-ig. 1734-ben Plechel György a tulajdonos, aki 1748-ban felez Szepes Samuval. Tulajdonostárs lesz 1766-tól a Harmincadhivatal, s egyeduralkodóvá válik 1810-től. 1820-ban már Só- és harmincadhivatal elnevezéssel, 172 négyszögölre növekedett területen. Ez jelzi, hogy ekkoriban tevékenykedett ott az építési vállalkozó. Kapott feladatul egy öreg házat, alkotott egy kicsit nagyobbat helyette. Az intézmény a házon olvasható névvel 1869-től működött a második világháború utánig. Öregemberek bizonyára mondták még az után is a kérdezősködőknek: - Ugyan, menjen a sóhivatalba!
Az öregek? És a fiatalok? Egy jogot tanuló ifjú ne lett volna kíváncsi, milyen sót hoznak a házba? Fabricius András polgármester Endre nevű fia írja harmadik, főleg gyalog megtett útjáról szüleinek 1843. augusztus 22-én Pozsonyból:
"Krakóból Vieliczába mentem, ott három napig tartózkodék, melly idő alatt a' nagy sóbányákba kétszer be mentem, különösen másodszor 6. óra folytáig a' bányászati práxis egész minémüségét előtől végig megtekintém, s a' bánya legveszedelmesbb helyeire egy ottan talált tiszt s barátom által elvezettetve élet veszélyeztetéssel meg másztam. Ez volt a' bányának bedült helyei hová idegenek éppen nem s a bányászok maguk is csak alig mernek menni, ott láthatni a' bánya legszebb csudáit, hol csak csuszni lehet, s a' ledült só-kő másák által ember vastagságnyi fa durungok mellyekkel támasztvák, mint szalma szálok öszve vannak morzsalva. - A többi bánya részek igen szépek s tekintélyesek, különösen egy kápolna, egy nagy tánczterem s egy tó nagy behatással vannak a' gyönyört élvező szemre.” (Részlet a 2000-ben a Szülőföldünk-pályázatra beadott munkámból.)
A Kapcsolódó bejegyzésben a felvétel jobb oldalán látható üzlet portáljáról, belső teréről és az üzemeltető családról láthatók felvételek. /A szerk./
Hozzászólások
Egészen véletlenül nem maradt fenn az üzletről fotó?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
De, egész véletlenül. :) Keresgélek, küldöm.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
De jó, köszönöm!!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A képen látható továbbá nagyapám fűszer és csemege boltja. A teljes felirat Stark Lajos. A házban sókamrák voltak, ahol a sótárnokok a szekereken érkező sót bevételezték, tárolták és kiadták. Időnként fogadták az egyetemistákat panaszaikkal. Ezeket gondosan jegyzőkönyvezték. Amikor a boltot államosították, már nem voltak sótárnokok, akikhez panaszukkal fordulhattak volna. :)