Az 1904-es Ipar- és Képzőművészeti kiállítás

Hozzászólok
Az 1904-es Ipar- és Képzőművészeti kiállítás
Az 1904-es Ipar- és Képzőművészeti kiállítás plakátja

1904. augusztus 20. és szeptember 25. között Ipar- és Képzőművészeti kiállításnak adott otthont az Erzsébet-kert, s noha a hivatalos elnevezésben csak két terület szerepel, az Iparkamara által rendezett és a város, valamint a kormány által támogatott nagyszabású rendezvényen kertészeti-, virág-, gyümölcskiállítás is helyet kapott, de a házi- és a népiipar is képviseltette magát. Utóbbiak oly jelentős mértékben, hogy a terület szervezéséért felelős özv. Artner Jenőnét egy 140 tagú hölgybizottság segítette, melynek fővédnöke a főispán felesége, gróf Széchenyi Emilné volt.

Miközben folyt a kiállítás anyagának előkészítése, serényen dolgoztak az építőmunkások is, hogy a közel 440 kiállító számára megfelelő elhelyezést biztosítsanak. A legnagyobb feladatot a Bernard Vencel tervezte Iparcsarnok vagy másnéven főpavilon megépítése és berendezése jelentette. A központjában nyolcszögletű kupolával büszkélkedő csarnok két szárnyában a szervezők Keleti Izsó királyi főmérnök vezetésével nyolc csoportra osztották a kiállítókat. (I. Vas- és fémipar, Gépgyártás, II. Fonó- és szövő-ipar, Ruházati ipar III. Bőr-, sörte-, szőr-ipar, Papiripar, Sokszorositó ipar IV. Építő-ipar, Kő-, föld-, agyag- és üvegipar, Bányászati-ipar V. Élelmezési-ipar, Vendéglős-ipar, Vegyészeti-ipar VI. Fa- és csontipar VII. Házi és népipar VIII. Kertészet)

A magyar zászlóval illetve Sopron, Vas, Zala és Moson vármegyék lobogóival díszített központi csarnok mellett számos kisebb pavilon épült, többek közt például egy 1000 fős sörpavilon, de saját épülete volt Lenk Lajos téglagyárának, és önálló csarnokokban mutatták be termékeiket a Littke pezsgőgyár és a Grünwald-féle szikvízgyár képviselői is. A faépítészet remekei önmagukban is szemet gyönyörködtető alkotások voltak, a Schiller János által tervezett tornyos pavilonok közül egyet ezüstéremmel is jutalmaztak.

A rendezvény főbejáratát a Kossuth Lajos utcába helyezték, ahová a villamoson, gyalogosan vagy fogatokon kilátogatók egy impozáns díszkapun keresztül közelíthették meg a kiállítóhelyeket, a kikapcsolódást és szórakozást nyújtó bor-, sör- és pezsgőpavilonokat, a zenés mulatságokat is szervező Kertvendéglőt illetve az ugyancsak a zenei kikapcsolódást kedvelőknek kellemes időtöltést kínáló Zenepavilont. Az édesszájúakat pedig számos cukrászda várta saját csarnokban, így például a soproni Roth cukrászat is.

Szent István – napjának délelőttén ünnepélyes keretek között Dr. Töpler Kálmán polgármester beszédével nyílt meg a kiállítás, ”melynek minden apró és nagy dolga magyar kéz munkája és magyar fej terve” (Magyar Nemzet) volt. A városvezető után gróf Széchenyi Emil főispán emelkedett szólásra, aki az iparosoknak címzett gondolatai között többek között a következőt hangsúlyozta: ”ne az állam-hatalomtól várják sorsuk javitását, hanem saját munkás kezeikkel igyekezzenek utat törni.” Ehhez az eszméhez némileg csatlakozott a kiállítás plakátján olvasható felszólítás is: „ Fel a jeles versenyre! A tiszta munka a jólét és a szabadság forrása! Hogy a szóban forgó verseny mennyire fontos volt, jó példázza, hogy szeptember 11-én a bíráló bizottság 438 kitüntetést osztott ki a résztvevőknek.

A rendezvény zárása – melyet talán mint minden nap végén a zárást, a Seltenhofer cég harangjai jeleztek - után a kert rendbetétele és a pavilonok elbontása adott feladatot a szervezőknek. Előbbit a kívánalmakhoz képest meglehetősen szerény költségvetésből kellett a főkertésznek megoldania, mivel a város az igényelt 1600 korona helyett csak 500-at szavazott meg a munkálatokra. Míg a Kertvendéglő, a Zenepavilon és a főpavilon továbbra is – a II. világháborúig - a kert díszei maradtak, az ideiglenes csarnokokat és a kaput elbontották. Hogy a pavilonok milyen komoly építészeti értéket képviseltek, arra jó példa, hogy a Schiller János által a Magyaróvári sörgyár részére tervezettet maga Frigyes főherceg vásárolta meg és a birtokán vadászlakként használta tovább. Ugyancsak ismert a Grünwald szikvízgyár pavilonjának utóélete, melyet maga a tulajdonos ajánlott a Városszépítő Egyesület figyelmébe azzal a kéréssel kiegészítve, hogy szeretné, ha a házikó a Széchenyi tér éke lehetne, így azt ott javasolná elhelyezni. Az egyesület eleinte támogatta az elképzelést, de miután a pavilont felállították a téren - a Templom utca vonalában -, már kevésbé voltak lelkesek a kérdést illetően, végül az egy ideig borkimérésként is funkcionáló házikót 1907-ben eltávolították az egykori Promenádról.

A 115 év távlatából is a város akkori közéletében meghatározó több, mint egy hónap emlékét építészeti témájú publikációk, ipartörténeti írások és korabeli újságcikkek őrzik, hangulatát képeslapok idézik elénk, mint a most bemutatott lap is. A rendezvényről további bejegyzéseket és képeket a lap feletti Iparkiállítás 1904 címkére kattintva érhetnek el, illetve érdemes a szövegben jelölt hivatkozásokat is átböngészni.

Az itt bemutatott képeslap Preidl Zoltán soproni képeslap- és fényképgyűjtő kollekciójának egyik darabja. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Zoltánnak, hogy lehetővé tette az anyag bemutatását honlapunkon. A gyűjteményben szereplő képeket folyamatosan tesszük közzé, az egyes darabok a Preidl Zoltán gyűjteménye címkére kattintva listázhatók ki. A gyűjtő Facebookos oldalának linkjét a Kapcsolódó és ajánlott link alatt találják.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1904
Forrás: 

Géczy Nóra: Faépítészet Sopronban 1850-1914 között, 2014. p. 135-145.
Sopron és Vidéke Ipartestület - Százhúsz év története, Dr. Tóth Imre szerk. 2012. p.36-37
Hárs József: Soproni olvasókönyv, 2003. p. 143-144.
Az Újság, 1904. május 8. p.21.
Magyar Nemzet, 1904. augusztus 23. p.4.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1904
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2019. január 30.