Dr. Printz Ferenc (1844-1920)

Ügyvéd volt, Sopron polgármesterhelyettese, 1891 és 1912 között a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke. 1844. július 4-én született Sopronban. 1871-ben jogtudori végzettséget szerzett és a város szolgálatába lépett. 1878-ban árvaszéki ülnöknek, majd 1883-ban tanácsosnak választották. 1888-ban első tanácsos és polgármesterhelyettes.

Városszerte közmegbecsülésnek örvendett. Nyílt természetű, bizalmat keltő hivatalnokként jól tudott ütköző érdekek között megegyezést létrehozni. Ez a képessége és kifogyhatatlan jó szándéka nemcsak ismertté, de népszerűvé is tette. Dr. Printz Ferenc a Városszépítő Egyesületnek röviddel annak alapítása után már tagja volt. Tekintélyét mutatta, hogy Flandorffer halála után 1891.március 15-én őt választották meg elnöknek. Az új elnök — mint jogot végzett ember - az alapszabályok következetes betartását szorgalmazta. A közgyűlések, a megbeszélések, a választmányi ülések rendszeresen követték egymást. A tagság ezeken az üléseken demokratikus úton előterjeszthette javaslatait. Printz működése alatt minden évben jelentés készült az elvégzett munkáról. Ezek részint alaposan tájékoztatták a tagságot, részint belépésre ösztönözték Sopron városszerető közönségét. Printz készíttette el az egyesület első pecsétjét is.

Kiváló szervezőképességét bizonyították az 1890-es évek nagy alkotásai. Ezek közül első helyen a Deák tér átalakítását, tér tíz évig tartó példaszerű parkosítását, majd vízzel való ellátását említhetjük. 1899-re Sopron páratlanul szép, ragyogó szökőkúttal ékesített sétateret kapott, köszönhetően elsősorban az egyesületi elnök fáradhatatlan buzgalmának.

A 90-es évek első felében létesültek a kisebb turista utak, melyek elkészültével közkedvelt kirándulóhelyeket lehetett gyorsabban megközelíteni. A 90-es évek második felében készült el a Szálas-erdőt a Károly-magaslattal, illetve a Dalos-hegyet a Kecske-patakkal összekötő út.

Printz hamar felismerte az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, és maga is bábáskodott egy Sopronról szóló
útikalauz megjelentetésében. A fűzet 1891-ben a Woerl vállalatnál jelent meg.

A századforduló után, felülemelkedve a gazdasági nehézségeken (bankbukás, taglétszám csökkenés, jeles pártolók halála), Printz útmutatása nyomán megindult a belváros fásítása és a meglévő terek konzerválása. 1904-től került sor a Várkerület, majd a Petőfi és az Ógabona tér fásítására.

Az elnök 1909-ben vitte diadalra munkatársaival a „Sopron virágváros” azóta is élő programját A város elismerését mutatta, hogy 1911-től a Városszépítő Egyesület a Városházában kapott helyet.

Printz egész élete során fáradhatatlanul dolgozott; bár sokszor támadta a meg nem értés és az akadékoskodók gáncsoskodása, ő hajlott koráig bölcs nyugalommal és töretlen hittel dolgozott Sopron szebbé tételén. 1914. március a Városszépítő Egyesület közgyűlése díszelnökké választotta. Az uralkodó a közélet területén kifejtett tevékenységéért a Ferenc József-rendet adományozta számára.

Dr. Printz Ferenc 1920-ban hunyt el szülővárosában. Halála után öt évvel, 1925. május 23-án, avatták fel a nevéről elnevezett pihenőt. Schneider Ferenc és Hild Lipót kőfaragó munkája nap mint nap felhívja az arra járók és pihenni vágyók figyelmét Sopron város egy kiváló fiára.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor