Ennek a csoportnak a többitől eltérő útvonala volt. Lefordultak a Bécsi útról, s egy irányító javaslatára a Várkerületen próbáltak szerencsét. Mivel azonban ott még javában folytak a nagy átépítés utolsó eseményei, onnan tovább küldték őket a Petőfi térre. Sikeres, vagy sikertelen árusításukat befejezve az Ógabona téren elvergődtek a Bécsi útra. Németh Alajos mint szemtanú beszél olyan volksbundista fiatalemberekről, akik a csoportok eligazításában részt vehettek. Ebből derül ki, hogy Erdély melyik részéből indultak útnak, hogy a Német Birodalomban kapjanak védelmet. Ki ellen? Mi ellen? Kevés az adatom. Az idézetet lásd a Menekülő bécskaiak című bejegyzés képmagyarázatában.
A három felvétel harmadika külön figyelmet érdemel. Ugyanis három, más fotóról felismerhető menekültet fedeztem föl rajta. A szekerek közül a sor elején haladó járművön, amelyiken nincs tető és amelyiknek a bal első kereke veszedelmesen ferdén, megrokkanva gurul, a magasra tornyosult rakomány tetején hárman ülnek, szorosan egymás mellett. A távolabbi kettő fejére tekerve fehér szőttes sálféle. Ezek árulnak a Vásár a Petőfi téren első felvételén közelről, a népművészeti holmikra vevőt várva, a második felvételen ugyanazok a környezettel, s előttük balra háttal az a cselédlánynak látszó nő, aki a képen a tetőtlen szekér kocsisa mellett ül. Feltételezem, hogy egy család négy tagja. Az is csak feltételezés persze, hogy a mögöttük poroszkáló ekhós szekerek hozzájuk tartoznak, egy faluból valók, s valahonnan Erdélyből jöttek a mi Petőfi terünkig és most elindultak a határ felé, az akkori Ostmarkba. A Maria Josephinum mellett járnak éppen.
