Ullein József (1859-1915)

Hozzászólok
Ullein József (1859-1915)

Sopronban született 1859. április 28-án. Édesapja Ullein Antal (1821—1907) közismert ácsmester és építési vállalkozó volt (felesége, tehát József édesanyja Strobl Teréz). Egy újságcikk szerint: „az akkor még hepe-hupás, vadvizes” Erzsébet utcában több, a historizmus stílusát követő lakóházat tervezett és kivitelezett. Ezzel elindítója volt a Deák téri negyed kifejlődésének. Állítólag róla akarták elnevezni az utcát, de ezt helyes érzékkel visszautasította. Neki köszönhető viszont a tér és az utca sarkára épített ház párkányának szintje fölé ültetett Deák-szobor, Lapitz Antal munkája. Nagyobbik fia, Antal, már építésztechnikus, de 24 évesen tüdőbajban meghal.

Az ácsmester József nevű fiának foglalkozása a műépítész fogalmának felelt meg, már csak képzettsége révén is. Bécsben végezte el a Képzőművészeti Akadémiát. A neves, Bécsben működő dán építész, a historizmus képviselője, Theophil Hansen (1813—1891) mellett dolgozott 1880 és 1882 között, majd Sopronban kezdte hirdetni magát. Hirdetése az 1886-ban megjelent Romwalter-féle útikalauzban olvasható. „Építész és építőmester, aki egyaránt vállalja családi házak, bérházak, villák, üzemi és gazdasági épületek és templomépületek tetszőleges stílusban való megtervezését és megépítését”. Ennek a széles kínálatnak némiképpen ellentmond lassan kibontakozó életműve. Ez — Winkler Gábor szerint — „magasabb iskolázottsága és művészi ambíciói ellenére lényegében nem lépte túl a kor vidéki építészetének átlagos színvonalát”. A historizmus utolsó szakaszában alkotott. Winkler Gábor azonban annyit elismer róla, hogy „épületeinek formai kulturáltsága és igényessége alapján kétségkívül figyelmet érdemel munkássága”. Első és dicsérendő terve, amit meg is épített, a Színház utca 16. sz. kétemeletes lakóház. Ő is részt vett a Pannónia Szálló tervezésére kiírt pályázaton, de nem nyert. Nagy szerepe volt a GYSEV-állomás környékének és általában a Deák tér építészeti részének kialakításában, s ezzel folytatója annak, amit apja kezdett. Sajnos ez a szép számú épület vagy a bombázásoknak, vagy a különböző átépítéseknek esett áldozatul. Sopronban nem, de vidéken több helyen is alkalma volt a késői historizmus jegyében a román stílus tömegalakítása szerinti templomok megtervezésére és felépítésére. Agyagosszergény, Egyházasfalu, Savanyukút (ma Sauerbrunn, Ausztria), Rábatamási egyháza, Bánfalván pedig az evangélikus imaház tornya a példák erre. A megyeszékhelyen két középület tervezését bízták rá. Az egyik a Halász utca 25. alatti Kereskedelmi és Ipariskola, a másik a Kereskedelmi és Iparkamara a Lackner Kristóf utcában. Az előbbin neobarokk formaelemek, az utóbbin a neoreneszánsz stílusjegyei uralkodnak. Ullein aktív társadalmi életének bizonysága, hogy 1907-től haláláig elnöke volt a Kereskedelmi és Iparkamarának. Fontos szerepét ismeri el Csatkai, mikor a soproni képzőművészet történetét adja közre. Ullein József lett a Képzőművészeti Kör elnöke 1906-tól. „sok leleménnyel és eredménnyel dolgozott a művészeti kultúra terén". Minden soproni művész és műbarát tagja volt az egyesületnek. Az eddigi egyleti helyiség a Gambrinusban már szűknek bizonyult, Ullein áthelyezte a Kaszinóba. A helyiséget házi kiállítással avatták föl, s benne rajzkurzust, sőt agyagmintázó tanfolyamot indítottak. Ullein szervezte meg az egylet 1908. évi tárlatát. 34 részvevő 264 tárgyát szemlélhette meg a több, mint ezer látogató, köztük a miniszterelnök is.

Ullein József Bécsben halt meg 1915. január 17-én. Öngyilkos lett.

Az az Erzsébet utcai ház, amelyen emléktábla hirdeti, hogy ott született Ullein-Reviczky Antal (13. sz.) földszintes eredeti formájában ugyancsak a család tervezése, kivitelezése és — tulajdona maradt az államosításig.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa: 
Forrás: 

Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században. Budapest, 1988;
Csatkai Endre: A soproni képzőművészet és zenei művelődés története 1848—1948. Sopron, 1962;
Hárs József: Soproni Olvasókönyv Sopron, 2003;
Horváth Zoltán: Sopron városias fejlődése a kapitalizmus első időszakában (1848—1914). Soproni Szemle XXXIX. évf. (1985), 119—146., 213—235. o.;
Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon;
anyakönyvek;
családi síremlék az új Szt. Mihály-temetőben

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1859
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2018. október 2.