Egykorvolt épületek a Postapalota helyén

Hozzászólok
Parasztházak a Postapalota helyén
A Széchenyi tér déli oldala az 1900-as évek elején

A mai Széchenyi tér, az egykori Promenád területe a 19. század közepétől jelentős változáson esett át, a területen többek között már álló Líceum (1658. - átalakítva 1823.) és a Domonkosok temploma (1700-as évek) mellé olyan impozáns épületeket emeltek, mint a Széchenyi-palota a tér keleti és az Újhelyi-ház a tér nyugati oldalán. Utóbbiban éppen ebben az időben működött a Vármegyék kormányzósága, melynek köszönhetően megnövekedett az igény arra, hogy a városban minél több tisztviselő telepedjen le. Részben ennek köszönhető, hogy a tér északi oldalán az egykori kertek helyén lakóházakat emeltek, ezek közül is kiemelkedik a Handler Nándor tervei alapján épült 19-es számú ház. Ugyancsak az északi oldalon a tér és a Várkerület sarkán 1856-ra nyerte el ma is látható alakját a Horváth-ház.

Az újonnan épült házak, az 1871-72-ben az elbontott olasz bástya helyén épült Kaszinó és a régebben ott álló egyházi épületek szegélyezte téren 1881-ben kialakult a város első sétatere, a Promenád - az elnevezés egyébként már 1836-ban hatályba lépett, s mire a terület valóban sétatérré vált, már Széchenyi térnek nevezték (1861-től) - , melynek nyugati oldalán 1897. májusában felavatták gróf Széchenyi István szobrát, három évvel később, a 20. század beköszöntével pedig megindult a téren a villamos közlekedés.

A tér déli oldalán, a Líceum mellett azonban még a régi időket idéző három parasztház állt ebben az időben is. A városban mindeközben egyre nagyobb igény mutatkozott egy postapalota létesítésére, melynek helyéül Sopron elöljárói ennek a három háznak a helyét tartották a legalkalmasabbnak.

A Pesti Hírlap 1908. január 5-i száma így ír:

"A kereskedelemügyi minisztertől a soproni postaigazgatósághoz leirat érkezett, amely szerint a postapalota felépítése biztosítva van. Az építési összeget, a telken kívül, 800.000 koronában állapította meg a miniszter, mely összeghez a kormány 300.000 koronát ad. A hiányzó 500.000 koronát a város veszi fel kölcsönképen. A [kölcsön-annuitást] a kormány (a bérösszeggel) és a város viselik, úgy, hogy az eddig fizetett bérösszeget a kormánytetemesen emeli, de a még így is fennmaradó törlesztés és kamat-hányadot, az állam a végleges leszámolásnál visszatéríti a városnak, mely igy az építkezéshez csakis a telekkel (a líceum melletti három parasztház megszerzésével) járul."

1909-ben kiírták a tervpályázatot, októberben pedig már eredményt is hirdettek, melynek alapján Orth Ambrus és Somló Emil építészek nyerték az első díjat. A palota építésének kivitelezői tervpályázatán Schármár Károly ért el első helyezést, az építkezésen pedig mások mellett Hild Lipót és Boór Nándor cégei is dolgoztak.

1913 augusztusára a képeinken látható házak emléke a múlté lett, a soproniak pedig hamarosan birtokba vehették az új postaépületet.

Első felvételünkön a posta épületének helyén álló házak láthatók a Líceum irányába fotózva, míg a második kép készítője a tér déli oldalát örökítette meg, itt is jól láthatók az egykori parasztházak.

A tér arculatának átalakulásához kapcsolódó érdekesség, hogy ahogy a palota helyén három ház állt, ugyanúgy három épület helyén emelték az Újhelyi-házat, de a Széchenyi - palota helyén is éppen három épület volt egykor.

A Postapalotáról további érdekességeket ide kattintva olvashatnak.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje

Az annuitás a hiteltermékek esetében a hitel törlesztési módját jelenti. Annuitás esetén a havi törlesztő-részlet (tőketartozás, kamat, kezelési költség) a futamidő teljes ideje alatt (kamatperiódusonként) állandó. /https://www.magyarhitelkozpont.hu/magyarazo.html/

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1905
2419-1826
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2018. június 26.