A Végszó:
"Sopron és Sopronvármegye közéletének - a város és a vármegye egyházi, közigazgatási, közgazdasági, politikai, társadalmi és kulturális élete vezéreinek és közkatonáinak arcképcsarnoka ez a díszes könyv. Szoborcsarnoka a vezérkarnak és gárdának, mely a vészes világháború és a forradalmak füstölgő tüzes üszkéből uj életre keltette a hősi sebhelyekkel borított Sopron és Sopronvármegye alélt testét. Itt sorakoznak fel, mint a termő mezőn a barna barázdák végeláthatatlan sorai, mindazok, akik tudásukkal, képességükkel, a közbizalom vagy felsőbbségük által rájuk ruházott hivatali hatalmukkal, vagy munka szerszámukkal, biztos erős kezükben, példaadó szorgalommal, nemes buzgalommal, fáradhatatlan készséggel és igyekezettel, napfényben és borulatban egyaránt poszton állva, a nagymultu és reményteljes jövőjű Sopront és vármegyét nemcsak kiemelték a romhalmazból, melybe a vérzivataros, villámfelhős idők döntötték, de csonkaországunk egyik vezető városává és varmegyéjévé, a magyarság megvivhatatlan nyugati védőbástyáiévá építették ki.
A képeket nem színezte a szerkesztő ecsetje, nem szépítette meg a fényképező kodakja; a maguk természetességükben, életrajzi adataik és munkakörük kronologikus felsorolásával szedte csoportba a helyi közélet vezérelt és gárdistáit. E műnek nem célja, hogy ékes virágkoszoruval, színes szóvirágokkal szőtte körül a homlokokat. Ez a képcsarnok sok testes kötetben foglalva, buzditassal és utmutatással akar szolgálni a mai és jövendő magyar ifjunak és polgárnak arra, hogy a komoly, alkotó munka és a tettrekész akarás nemcsak az egyén érvényesülésének és a karrierek magasba ívelésének biztos utját kövezi ki, de a város és a vármegye, így a nemzet, a haza nagy érdekeit, boldogulását, jövőjét Is szolgálja.
A galéria - sajnos - nem teljes. Hiányoznak még szobrok, kőoszlopok, a soproni és sopronmegyei föld koszorujából, az albumnak hézagai, hibái, talán tévedései is vannak, de nem rajtunk mullott, hogy nem adhatunk teljesebbet, tökéletesebbet. Tíz hosszu hónap szívós, komoly munkájának, költséges utánjárásának áldozatos faradozásainak eredménye ez a mű. Ha nem teljes a termés, nem az aratók az okai, hanem a könyörtelen gazdasági viszonyok, amelyek ráverik a leküzdhetetlen béklyóit, vasbilincseit, a legszentebb, a legnemesebb célok és törekvések karjaira is. A soproni és sopronmegyei egyházi, politikai, közigazgatási, társadalmi, tudományi, művészeti és közgazdasági életének vezérel és küzdő katonái alkotják a szoborcsoportot, íme kikerült a szobrászkéz vésője alól. Átadom szeretettel a jelen és az utókornak - példaadásul.
Sopron, 1930 julius hó.
HALÁSZ H. IMRE szerkesztő."
Dr. Czuczor Huba adta a kezembe a „SOPRONI ÉS SOPRONMEGYEI FEJEK” című kiadványt. A közelmúltban került hozzá Pongrácz Péter hagyatékából. A könyv afféle „Ki kicsoda?” 1930-ból. Érdekes „pillanatkép” a múltból. Úgy tűnik, nem válogattak rosszul, hiszen aki belelapoz a könyvbe, számos közismert, ma is nagyra becsült személy arcképét láthatja, és érdemeiknek 10-20 soros, esetenként 1-2 oldalas összefoglalóját olvashatja. Példaként hadd utaljunk dr. Csatkai Endrére, aki a könyv kiadásakor még nem sokkal múlt 30 éves, de számon tartották mint írót, kb. 300 kultúrtörténeti cikk szerzőjét, képzőművészeti kiállítások rendezőjét, sőt azt is megtudhatjuk, hogy „1923-ban színre került a soproni színházban Csillagok ha találkoznak c. ünnepi színjátéka”. Elég színes a paletta: neves pogármesterek (Töpler Kálmán, Thurner Mihály) és sok más tisztségviselő, jeles orvosok (Király Jenő, Hollós Richárd, Koór Ödön, Berczeller Miksa) sorjáznak, de itt van Róth Gyula erdészprofesszor, Lauringer Ernő gimnáziumi igazgató és a múzeum gazdája, vagy Stornó Ferenc, Heimler Károly. Az arisztokrácia soraiból Széchenyi Bálint (Széchenyi István unokája), a sikeres polgárok közül Schneeberger „húsgyáros”, a kőfaragó Mechle család négy tagja és mások.
A könyvben 167 soproni személy szerepel, a megye más részeiből további 170, A Budapesti Sopron Megyei Kör vezetősége címszó alatt még 12. * A női nemet csupán négyen képviselik, hárman a leánynevelés területéről és Grosmann Hedvig festőművésznő. Mindenki külön oldalon, arcképpel és ismertetéssel. A protokoll szempontok elég erősen érvényesülnek a szerkesztésben (társadalmi rang – sorrend – terjedelem). A politikai szereplők (tisztségviselők) foglalják el a könyv harmadát, a róluk szóló szövegek sem korlátozódnak egy oldalra. Az is eléggé egyértelműnek látszik, hogy egy politikai eszmekör áll a háttérben: a Trianon utáni nemzeti gondolat. Az eltelt évtized sikerének bizonyítása az alapvető szándék. Persze ez mit sem von le a könyvben szereplő személyek valóságos érdemeiből.
A 396 oldal terjedelmű könyvet Halász H. Imre szerkesztette. Sopronban nyomtatták Vitéz Tóth Alajos nyomdájában. A kemény borító sötétpiros bársony, mérete 26x20,5 cm.
Szolnokon, ahol élek - egyéb adatok után kutakodva - szinte véletlenül néhány apróságra akadtam e kiadvánnyal kapcsolatban: 1928-ban napvilágot látott a „SZOLNOKI FEJEK Magyar társadalmi lexikon III.” Magát a könyvet ugyan nem láttam, de a Google keresőben ráakadtam a címlapjára. Ugyanolyan színű, mint a soproni, címer is van rajta, a tipográfiája kissé más, a belső struktúrája azonos. A római szám alapján felmerült, hogy talán egy országos sorozat része lenne. És valóban, mint kiderült, az első Pécsett látott napvilágot, a második a bácskai volt, a IV. sorszámot a Fejér megyei viseli. Ennek „műfaji megjelölése”: Magyar városok, vármegyék társadalmi emlékalbuma. Ezeken kívül még egyre ráakadtam: „Tolnamegyei fejek” 1930. – 500 számozott példányban készült. Egy 1929-es jelzés szerint „sajtó alatt a jászkunsági, illetve a pestmegyei”, ezeknek azonban nincs nyomuk. A kiadványokat Hirn László főszerkesztő jegyzi.
Valószínűnek látszik, hogy egy országos kezdeményezésként történt a sorozat indítása, de még az elején félbe maradt, s mire a soproni összeállt, már nem lehetett a része. Erre utal az is, hogy a soproni nem visel sorszámot (pedig későbbi), a szerkesztő személye is más. Az adatok szerint 1933-ban megjelent a „Soproni fejek” 2. bővített kiadása is.