Zahradikné gróf Bolza Margit 1850-ben szervezett gyűjtést az 1848-49-es szabadságharc után árván maradt tiszti leányok számára. Az eredményes gyűjtésnek köszönhetően eleinte a Szent Orsolya-rend intézetében helyezték el az árvákat, majd 1869-ben megvásárolták az akkori Hosszú soron, ma II. Rákóczi Ferenc utcában álló házat, melyet 1877-ben, immár a hadügyminisztérium felügyelete alatt kibővítettek, ezzel már 40 növendéknek biztosítva az intézeti bentlakást. A tovább növekvő igények miatt az egyszintes épületet kétszintesre bővítették, melynek középpontjában egy új kápolnát is létesítettek. Az első szentmisét I. Ferenc József soproni látogatásának ideje alatt, a császár jelenlétében 1884. június 1-én tartották.
1890-től, egy újabb szomszédos épület megvásárlását követően, tovább bővült az intézet, változatosabb órarenddel és egyre több növendékkel, majd az intézmény hivatalos elnevezése 1903-tól - bár már korábban is ezen a néven volt ismert az intézet - a következő lett: K.u.k. Offiziers-Töchter Erziehungsinstitut zu Sopron (Ödenburg). Híre egyre messzebb terjedt, Monarchia-szerte ismertté vált.
1914-től katonai kórházként működött, 1921. december 17-én pedig ezen intézmény falai között hirdették ki az itt összeszámlált szavazatok eredményeként, hogy Sopron magyar maradt!
1922-től mint Magyar Királyi Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézet működött, azzal a célkitűzéssel, hogy az itt tanuló leányok - mai szóval élve - piacképes képesítés szerezhessenek. Ennek elősegítésére később ipariskola nyílt az intézményben, majd négyosztályos polgári iskola és irodai szaktanfolyam is indult.
Az 1939/40-es tanévben már 150 növendéket oktató intézetet a háború borzalmai nem kímélték, 1944. októberében hadikórházat rendeztek be az épületben, ezzel az oktatás végleg megszűnt. A háború után a ruhagyár vette birtokba az épületet, majd annak megszűnése után egy ideig az egyetem kollégiumaként működött.
Az egykori intézet emlékére 1992. szeptember 19-én az épület homlokzatán emléktáblát avattak, 1996-ban pedig ugyanitt márványtáblán örökítették meg a népszavazás eredményének kikiáltását is.
A korabeli képeslapon a kép jobb oldalán látható az épület.
A fenti sorok a Rákóczi-Deák emlékév alkalmából 2013-ban megjelent Szeretettel, hűséggel című kötet iskolatörténeti fejezetének felhasználásával készültek.
|1|
A város már hetek óta a királyvárás lázában égett; fásítottak, szépítettek, javítottak, díszítettek. Az egész város olyan volt, mint egy nyüzsgő méhkas. A fúvószenekar gyakorolt, a díszszázad masírozott, az ünnepi bizottság elnöke Printz tanácsnok buzgón írta a köszöntőt. Legizgatottabb a Tiszti Leánynevelő Intézet (későbbi ruhagyár) igazgatója volt, hisz az ő kápolnájuk felszentelésére érkezik a fenséges küldöttség.
|6|
Május 31-én, szombaton már kora hajnalban megindult a munka, az utcákat fellobogózták és girlandokkal díszítették - az alig beépített Indóház, ma Kossuth Lajos utcát a város költségére. Egy díszszázad a déli vasút előtt, egy pedig őfelsége szállása, a [Magyar Király szálloda] előtt sorakozott fel. Felállították a király útját szegélyező díszsorfalat is, melyben mint a jövő ígéretes virágai a soproni iskolák diákjai virultak.
Az uralkodót és kíséretét szállító szerelvény pontban fél nyolckor megérkezett. Ferenc József fogadta a díszszázad tisztelgését, körbeintett, majd lassan elindult a feldíszített hintók felé.
Idősebbnek nézett ki, mint a kora. Testtartása kicsit hajlott, méltóságteljes ráncokkal barázdált arcán nyájas mosoly játszott. Fáradt volt, kicsit kedvetlen. A látogatás is untatta már, városok, köszöntők, beszédek, audienciák. Mindig ugyanaz, ugyanúgy, csak a helyszín változik. De a király fegyelmezett katona és kötelességtudó uralkodó volt, tudta a dolgát.
|9|
A négy egyszerű fekete hintó méltóságteljesen haladt az éljenző, virágokkal, kicsi zászlócskákkal integető tömeg sorfala előtt. Végighajtottak az Indóház (Kossuth L.) utcán, melynek torkolatában, a hajdani Újteleki kapu helyén, Hauser Károly rajztanár tervei alapján készült gyönyörűséges díszkapu állt. A Hosszú soron, (Rákóczi utca) a Promenádon (Széchenyi tér) keresztül érkeztek a Várkerület elején álló szállodához. Az öt szobából álló királyi lakosztályt Beer Eduárd soproni bútorkereskedő elegáns, szép bútoraival tették fényűzővé.
Az audiencia reggel 9 kor kezdődött, felsorolhatatlanul sok résztvevővel; megjelentek a város, a megye hivatalosságai, a királyi törvényszék előkelőségei, az egyház képviselői.
|7|
|8|
Ezután a királylátogatást tett a Szent Mihály-templomban, a Szegényápoldát , melynek falán ma is ott az emléktábla, és az Orsolya zárdában is.
Az ebéd csalódást okozott a nagyreményű soproni vendéglősöknek, hisz Ferenc József saját konyháját utaztatta Sopronba is, így nem kápráztathatták el a fenséges vendégeket.
|2|
A Tiszti Leánynevelő Intézet tárt kapukkal várta őfelségét. A kandeláberek ragyogtak, a bejárat előtti gyalogjárót is lelkiismeretesen felújították. Pedig a zsúfolt programokkal terhelt császár csak egy gyors pillantást vetett a körben álló urakra, és határozott léptekkel indult a kápolna felé. A bent várakozó hölgyek elegáns feketében az urak díszmagyarban pompáztak, a növendékek fehér ruhában virággal a kezükben állva fogadták az uralkodót. A misén többek között Unger kisasszony elénekelte Cherubini Ave Mariaját, a helybéli műkedvelők pedig Haydn vokál miséjét adták elő igen szépen.
|3|
Délután a király meglátogatta kedvenc udvari borszállítója, Flandorffer Ignác pincészetét. Sokra becsülte ezt az embert, tehetségét, szorgalmát. Soproni látogatása alkalmából közintézményeken kívül csak őt kereste fel, ezzel is kifejezve nagyrabecsülését.
|5|
„A Somfalvi utca felől érkezett, ahol is Flandorffer Ignác és Pál fogadta és végigjárták vele a pincéket. A király egy-egy pohár soproni és ruszti bort ivott és ezekkel a szavakkal köszöntötte Flandorffer Ignácot: Ich trinke auf ihr Wohl und auf das Gedeihen ihres Hauses. Emelem poharam az Ön egészségére és házának boldogulására.
|4|
A telep megtekintése után a kerten át jött a Kossuth utcába, hogy ott ismét kocsiba szálljon. Amikor meglátta, hogy a villa kert felé néző teraszán, amerről szabad lépcső vezet a kertbe, hölgyek állnak – Flandorffer Pálné Bauer Ilona és néhány rokonasszony –, megkérdezte, kik azok, mondván: „Da sollen wir zuerst die Damen begrüssen” (Nos hát nekünk először a hölgyeket kell üdvözölnünk) és eltérve a megállapított útvonaltól, odament és Flandorffer Pálnéval beszélgetett. A látogatást emléktábla örökítette meg, mind a pincében, mind a telep első két udvarát összekötő kocsi átjáróban a torony alatt.” Horváth Zoltán
A császár másnap hazautazott.
Az Oedenburger Zeitung Nyílt tér c. rovatában a király kísérete köszönetet mondott a városnak a szívélyes fogadtatásért.
|10||11||12|
/Sopronban öt helyen állítottak emléket a királylátogatásnak, ebből napjainkra a fent bemutatott három emléktábla látható csak, ezek is kapualjakban, a járókelők szeme elől rejtve. A negyedik emléktábla, mely a Széchenyi István Gimnáziumban volt, ma már nincsen meg, a Bécsi-dombon állított és azóta elbontott emlékműről ide kattintva olvashatnak. - A szerk./
***
Forrás:
- Dávidházy István: I. Ferenc József Sopronban 1884 május 31-június 1. S.Sz.: 2001/3.
- Horváth Zoltán: ifj. Flandorffer Ignác élete és munkássága 1816-1891. S.Sz.: 1994/4. és 1995/2.
- Csorba László: Az állam első hivatalnoka (Ferenc József 1830-1916) in.: Szvák Gyula vál.: Koronás portrék. Kozmosz Könyvek, 1987.
A szálloda a mai Korona Üzletház helyén működött.
Hozzászólások
Hozzászólások
Az épület, és részben az intézet, történetének megismerésére igen jó forrás Németh Ildikó kitűnő írása http://m.militaria.hu/uploads/files/93794300_1449584181.pdf
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm, nem ismertem ezt a forrást, alkalomadtán mindenképpen el fogom olvasni.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Itt zajlott egy nagy esemény (mely Sopron későbbi sorsát meghatározta), melyről még az akkori híradó (az újságok mellett) is beszámolt, mégsem őrzi márvány emléktábla az épület falán ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
I. Ferenc József 1848.12.02-től osztrák császár, 1867.06.08-tól magyar király, mindkét "tisztségét" 1916.11.2-én bekövetkezett haláláig betölti. (68, ill. 49 év, ha jól számolom)