Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal olyan korabeli újságcikkeket, amelyek valamilyen okból a mai napig sem, vagy csak keveset veszettek aktualitásukból és mint ilyenek, a mai kor soproni kötődésű olvasóinak is érdekesek lehetnek.
Dr. Pósfay György (1921-2017) evangélikus lelkész, a soproni Evangélikus teológia egykori hallgatója, 1943-ban, soproni tanulmányainak utolsó esztendejében az Üzenet című evangélikus folyóirat hasábjain közölt írást a városunkban található evangélikus intézményekről. A cikk születése után évtizedeken át a háborús pusztítások és az államosítások miatt aktualitását vesztettnek tűnhetett az írás, nem volt más, csak Sopron múltjának egy szeletkéje. 77 esztendővel megjelenése után azonban - mikor 2020-ban honlapukon közöljük -, a képzeletbeli séta során érintett épületek jórésze ismét egyházi tulajdonban van, így a lelkész sorai új értelmet kaphatnak a 21. századi Sopronban. Különös időutazás időben, kellemes kis séta a virtuális - vagy akár az íráson felbuzdulva a valós - térben. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.
Séta az evangélikus Sopronban
Sopron városát méltán nevezhetjük magyar evangélikus Sionunk egyik fellegvárának. A lutheri reformáció első magyarországi nyomait is Sopronban találjuk meg, adataink szerint már 1522-ben üldözték a lutheri tanítást hirdetőket. A XVI. század közepén a város és környéke már teljesen evangélikus volt tekintet nélkül a lakosság anyanyelvére. A városban ekkor 3 német, 1 kórházi, 1 magyar és 1 horvát lelkész volt. 1557-ben megalapították az iskolát, a mai Liceum (gimnázium) ősét. Híres lelkésze volt ebben a században Gerengel Simon. A város ma is meglevő r. katolikus templomai, mind evangélikus templomok voltak. Azonban az üldözés csakhamar megindult. 1584-ben Draskovich György győri püspök elvette a templomokat és a hívek 22 évig a 14 km-re fekvő Nyékre és Sopronkeresztúrra jártak templomba.
A XVII. században sem csökkentek az üldözések. Az osztrák határhoz közel fekvő várost az idegen uralom katolizálni szerette volna. Kitűnő lelkészei és polgárai (igen híres jogtudós polgármestere volt a városnak dr. Lackner Kristóf) megtartották a várost az Evangélium számára, minden nehézség közepette. 1674-ben újra megfoszlottak a várost az evangélikus templomoktól, ekkor a város lakossága Eggenberg hercegnő ma is fennálló házának udvarába járt, ahol szabad volt istentiszteletet tartani. A kis hercegi ház árkádos udvarán ma is látható az a kőszószék, ahonnan a hercegi család udvari papja hirdette Isten Igéjét. 1681-ben a város falai között tartották azt a híres országgyűlést, amely evangélikus egyházunk számára oly döntő jelentőségű volt.
Kőtemplomot az evangélikusok csak a következő század végén építhettek, I. József Türelmi Rendeletének megjelenése után. (1781.) Az akkor épült kőtemplom ma is áll, Sopron legnagyobb temploma. A szűk Belváros ódon utcáján hívja ma is nyitott kapujával az Isten Igéjére szomjazókat. Közel 4000 embert tud a soproni templom befogadni. Két emeletes karzatát hatalmas oszloppár tartja. A templom nagy orgonája mellett az ember kicsinynek érzi magát. Az oltár és a szószék igen értékes faragásokkal van díszítve és így műkincsszámba megy a régi keresztelőmedencével és csillárokkal együtt. Külön meg kell említenünk ha soproni templomunkról szólunk, a páncélszekrényekben őrzött, igen értékes oltári felszerelési tárgyakat, kelyheket, feszületeket, gyertyatartókat. Szinte a reformáció korától kezdve minden kor gazdaglelkületű evangélikusai megajándékozták a soproni evangélikus gyülekezetet ilyen szent tárgyakkal. A templom értékeihez tartoznak még a különféle alkalmakra való oltárterítők is, valamint az értékes üvegablakok.
Ha a hatalmas templomból kijövünk, elhaladunk a templom előcsarnokában elhelyezett hősi emlékmű előtt, majd a szűk Templom-utcán megállva, feltekintünk a magas toronyra, amely Sopron sok tornya közül a legmagasabb, 60 m. magas. Nagy óra figyelmeztet az idő mulásara, a harangok pedig hívják a gyülekezetet Istenhez. Igen nevezetes az u. n. „Hűség-harang”, amely először hirdette az 1921. december 14.-i népszavazás boldog eredményét. A templom tornyát csak a mult század elején építették a templomhoz, magasságát közvetlen közelről nem is tudjuk szemlélni; csak a várost környező hegyekről látjuk meg igazán, mennyire uralkodik a város felett.
A templomtól balra csinos barokk és klasszicizáló elemekkel díszített kétemeletes ház áll. Oldalán emléktábla hirdeti, hogy ebben lakott Kis János lelkész, később püspök és itt tátogatták meg írótársai a híres pap-költőt. Ez a szép erkélyes épület az egyik lelkészlak, itt 2 parókus lelkész lakik, míg a harmadik a szűk Templom-utca másik oldalán, pár házfal lejebb. Ezt a szép, loggiás udvarú lelkészlakot is emléktábla díszíti, itt lakott Kolbenhever Mór lelkész, Petőfi jeles fordítója.
Kiérve a Széchenyi-térre megpillantjuk a híres Evangélikus Liceum (gimnázium) ódon épületét. A bejárat mellett két emléktábla jelzi, hogy itt tanult többek között Berzsenyi Dániel és Kis János és itt alapították az első önképzőkört, a 153 esztendős Magyar Társaságot. A közel 400 esztendős iskolában őrzik egyházunk legértékesebb könyvtárainak egyikét, a hatalmas liceumi nagykönyvtárat. Sokszáz gyermek boldog kacagása teszi számunkra értékessé ezt a nagymultú intézményt.
Az Erzsébet-utcán a Deák-tér felé haladva megpillantjuk annak nyugati végén egyik fontos egyházi intézményünket, amely a Liceumból nőtt ki, az evangélikus Tanítóképzőt. A régi épület emeleti ablakaiból orgonahang szűrődik ki és jelzi, hogy jövendő kántoraink szorgalmasan készülnek fel a szolgálatra. Az épület tetején kis huszártorony van kereszttel, ez jelzi azt, hogy fontos egyházi munka folyik ebben az épületben is. Mellette van a gyakorló elemi iskola.
Végighaladva a közel 1 km-es Deák-téren, annak keleti végében hatalmas, díszes modern épület áll, homlokzatán a kővetkező felírással: Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kar. A régi, Liceumból kinőtt theológia utóda ez az állam által fenntartott fontos egyházi intézmény, ahol egyházunk jövendő lelkipásztorai kapják meg a megfelelő kiképzést és amelynek falai nem csak modern könyvtárakat, hanem fontos tudományos munkálatokat is végeznek.
A Hittudományi kar mellett van a város legmodernebb elemi iskolája, a deák téri evangélikus elemi iskola, homlokzatán hatalmas kőcímerrel, míg a másik két elemi iskolai épületet a templom mellett elmenve hagytuk magunk mögött. Ezek közül igen szép a Központi elemi u. n. ujabb épülete, díszes vizsgateremmel. Az épületet maga I. Ferenc József is meglátogatta, amint ezt egy emléktábla hirdeti.
Áthaladva a vasuti sínpárokon, a híres Lővérek aljára, Sopron villanegyedébe érkezünk. Itt két fontos egyházi intézmény van. Egyik az Ev. Theológások Otthona, amelynek modern épület és parkja valóban otthont nyujt minden theológusnak és a néhány ottlakó műegyetemi hallgatónak. A másik pedig az Evangélikus Liceumi Diákotthon, amelynek megnagyobbított teljesen modern épületében 100 gimnazista fiú talál otthonra, és végezheti megfelelő felügyelet mellett tanulmányait. Mellette van a Liceum sportpályája és ugyancsak ott épül az ev. Tanítóképző uj épülete és internátusa is.
Ha ujra visszamegyünk a belvárosba, megtekinthetjük a Szent-György-utcában az Eggenberg házat (ahol a XVII. században istentiszteletek voltak) és a mellette levő házat, ahol egyházi egyesületek helyiségei találhatók (ifjúsági egyesületek, cserkészcsapat, háztartási alk. köre, stb.), az egyház tulajdonában levő többi házakat (különösen érdekes a Szentháromságtéri Fabricius ház), majd kiballaghatunk a Halász-utcába, ahol az Ev. Árvaház épületében megtalálhatjuk az árvaház mellett a diakonissza állomást és a gyülekezeti középiskolai internátust. Innen pár lépés az ev. óvoda épülete, sétánkat pedig a Balfi-úti evangélikus temetőben fejezhetjük be, megtekintve a temetőkápolnát és ott nyugvó egyházi nagyjaink sírját.
Sopronban ma több, mint 10.000 evangélikus él. Nemcsak az ott élő evangélikusok nagy száma, hanem intézményeink fontossága is magyar evangélikus Sionunk fellegvárává teszik Sopron városát.
Sopron városában mostanában megjelent és mellékelten leközölt levelezőlap igyekszik Sopront ilyen szempontból megismertetni, mert jó ha ismerjük mindannyian nagy és kis gyülekezetekben élő, szórványokban élő evangélikusok multunkat, értékeinket és erőnket!
Érdemes a képeslapot felnagyítani - akár kattintással, akár az ikonra klikkelve, majd a kurzort a kép fölé húzva, így a cikkben szereplő intézményekről közölt fotók nagyban is megtekinthetők. A lap megegyezik azzal, melyre a szerző az írás végén hivatkozik.
A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "korabeli lapszemle" címkére kattintva érhetik el.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Üzenet, 1943. július 18.