Az Isteni Megváltó Leányai zárdája és temploma

Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kongregációját 1849-ben a strassbourgi egyházmegyében, Niederbronnban alapította Elisabeth Eppinger. 1863-ban Széchenyi Emília grófnő kezdeményezésére Simor János győri püspök a bécsi fiókházból négy nővért hívott meg Sopronba, elsősorban azzal a céllal, hogy betegápolási feladatokat lássanak el városunkban. Eleinte az Új utcában található Püspökházban laktak, majd a rend saját ingatlant vásárolt a Fürdőház utcában – ma Ferenczy János utca.

Ekkor a házi betegápolás mellett már árvák nevelésével is foglalkoztak, akiket a Szent Orsolya rend iskolájában taníttattak, majd a nővérek tanítói oklevelének megszerzése után a rend 1866-ban saját iskolát alapított. Az anyaház mellett 1867-ben szentelték fel a Handler Nándor tervei alapján elkészült kápolnájukat, melyet 1887-ben ugyancsak a neves építész útmutatásai szerint templommá bővítettek, ahogy a zárda épülete is újabb épületrésszel lett gazdagabb.

Az Isteni Megváltó Leányai a már működő elemi leányiskola mellett, 1896-tól nyilvánossági joggal rendelkező polgári leányiskolát, 1899-től tanítónőképzőt, 1900-től óvónőképőzt, 1922-től négyévfolyamos női felsőkereskedelmi iskolát, majd 1923-tól női ipariskolát is nyitottak. Az oktatás mellett továbbra is több intézményben, illetve az I. világháborúban hadikórházzá alakított Fürdőház utcai anyaházban is láttak el betegápolási feladatokat, segédkeztek a „gyengélkedő aggok ápolásánál” a Balfi úti Városi Polgár Otthonban, és ápolói feladatokat teljesítettek az 1919-ben megnyílt Erzsébet Közkórházban valamint a Zita királyné Magánkórházban (Zita Otthonban) is.

1920-ban szállt meg először rendházban Klebelsberg Kuno Sopron országgyűlési képviselője, aki a szívélyes légkör hatására később többször visszatért az anyaház falai közé, 1922-ben történt vallás- és közoktatásügyi miniszterré választása után pedig aktívan figyelemmel kísérte és támogatta a rend iskolaügyekkel kapcsolatos tevékenységét.

Sopron történelmének meghatározó eseményében, az 1921-es népszavazásban is jutott szerep az anyaháznak, a város 5. számú választókerületének lakói itt adhatták le a voksaikat 1921. december 14-én. (Az eseményt emlékét a homlokzaton emléktábla őrzi.)

Az Isteni Megváltó Leányai Szent József Intézete 1927-ben Fábián Gáspár tervei alapján épült meg ugyancsak a Fürdőház utcában. Az új épületben kapott helyet az óvónőképző, a női felsőkereskedelmi iskola, valamint a női ipariskola, illetve a 120 férőhelyes intenátus. Az intézet hivatalos avatását 1928. március 4-én tartották, amikoris kíséretével ismét Sopronban látogatott gróf Klebelsberg Kuno. „Az irgalmas nővérek zárdája előtt hatalmas díszkapu várt a miniszterre, aki magyarruhás leányok és cserkészek sorfala között, a közönség zúgó éljenzése mellett hajtatott a zárda épülete elé.”(Néptanítók Lapja) Az ünnepélyes ceremóniát szentmise követte majd a miniszter a Városházán átvette a közgyűlés által részére adományozott a Díszpolgári címet. 1932-ben bekövetkezett halála után két évvel a Fürdőház utcát gróf Klebelsberg Kuno utcára nevezték át, mely elnevezés 1945-ig maradt hatályban.

A II. világháború kitörését megelőző évben, 1938-ban még hirdetésben is toborozták a növendékeket a rend iskoláiba, többek között Magyar Kultúra című lapban:

„AZ ISTENI MEGVÁLTÓ LEÁNYAI SZ. JÓZSEF INTÉZETE SOPRON a következő nyilvánossági joggal felruházott iskolákat tartja fenn: kisdedóvó, elemi iskola, polgári leányiskola, nőipariskola (három-tanfolyamú), négyévfolyamú felsőkereskedelmi iskola, óvónőképző és elemi iskolai tanítónőképző, líceum és akadémia. A vidéki növendékek teljes ellátást kapnak az internátusban, ahol felügyelet mellett gondos nevesben is részesülnek. A társalgás nyelve német. Tájékoztatót szívesen küld az intézet vezetősége.”

Néhány évvel később a Szent József Intézetben már hadikórház kapott helyet, alig egy évtizeddel a reklám megjelenése után pedig a rend iskoláit államosították.

Egyháztörténeti szempontból a rendház talán utolsó, a feljegyzések által őrzött emléke 1944. december 28-hoz köthető, amikoris a sopronkőhidai fegyházból Apor Vilmos püspök közbenjárására az anyaházba szállították Mindszenty József veszprémi püspököt, akit 1945. április 1-ig itt tartottak házi őrizetben. Veszprémbe hazatérte után 1945. április 25-én keltezett levelében e sorokkal köszönte meg a rend tagjainak a gondoskodást:

” Szerencsésen hazavergődve első kedves teendőmnek érzem, hogy hálás köszönetét mondjak azért a jóságos és áldozatos gondviselésért, amelyben magamat és papjaimat oly hosszú időm át részesíteni kegyes volt. Amennyire a szomorú viszonyokra jellemző, hogy hazulról hónapokra elkerültem, mert eltávolítottak, annyira mindenkorra koporsóm zártáig kedves emlékem marad a szomorú internálási keretet kitöltő sok jó példa, szeretet és jóság. Mindenkor büszkeséggel tekintettem a szerzetes nővérekre, mint Egyházunk értékeire, de a közel négy hónap alatt ez a tisztelet és büszkeség csak fokozódott bennem.”

Mindszenty József emlékét 1992 óta emléktábla őrzi az épületen.

Az Isteni Megváltó Leányai majd’ kilenc évtizeden át tartó soproni szolgálatát, áldozatos munkáját ma már csak a helytörténeti írások, korabeli újságcikkek őrzik és egyetlen szó, amit hallva valószínűleg minden soproni tudja, melyik épületre és templomra gondolunk, ha azt mondjuk, „megyünk a szürkékhez”...

Az itt bemutatott képeslap Preidl Zoltán soproni képeslap- és fényképgyűjtő kollekciójának egyik darabja. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Zoltánnak, hogy lehetővé tette az anyag bemutatását honlapunkon. A gyűjteményben szereplő képeket folyamatosan tesszük közzé, az egyes darabok a Preidl Zoltán gyűjteménye címkére kattintva listázhatók ki. A gyűjtő Facebookos oldalának linkjét a Kapcsolódó és ajánlott link alatt találják.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.